Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)
Jegyzetek
A magyar argot segítségével érzékelteti a »bene stat« fordulatot, megtalálj a a megfelelő szót a naturalisztikus rut (itt mit = dürgés) fordítására, a refrénjét is szó szerint az eredetihez idomítja.” (I. m. 160.) Süpek Ottó (i. m. 82. 1.) szerint: „Hogy József Attila éppen ezzel a balladával kezdi meg Villon-fordítását, önmagában is arról tanúskodik, hogy a költő jobban megértette a ballada eszmei mondanivalóját, a hamis nemesi szerelem-ideál, a hazug erkölcsi látszat goliardikus kigúnyolását, mint Villon tudós kommentálói s ezt a tartalmi lényeget tette odamutatis mutandis, kora elé meghökkentésül, tükörként. . . Az eredeti mű »Nous défuyons honneur il nous défuit« sorának átváltoztatása »Nincs emberségünk, hát ne is legyen«-né, nyilvánvalóvá teszi, hogy az emberség hiányának cinikus-dacos sajnálata már modern élményből ered, s József Attila közvetlen kritikáját tartalmazza.” A vers fordításáról Esztétikai töredékeiben maga József Attila is ír: Annyi bizonyos, hogy az ihlet érzelmi hatása egyugyanazon lélekre nézve sem egységes: másként hat reám a művész anyaga és másként a művész emberi magatartása. Teszem azt Villon Ferenc írt egy balladát (Ballade de Villon et de la grosse Margot), amelynek elemeit egy lotyónak meg egy kurafinak bordélyházi élményei adják. Sokan elszörnyűlködtek, hogy milyen ocsmány a költemény tárgya. Mások élvezték. Engem pedig közömbösen hagyott — lefordítottam ugyan sikeresen, de pusztán azért, mert kitűnő költeménynek tartottam és tartom. Nos, a költemény férfiszereplője maga Villon; akinek emberi állásfoglalása benne ismét megbotránkoztatta a közönség egy részét, mert ez a gyalázatos életet nem hogy megtagadná a végén, vagy a leíró művész hűvösségével szemlélné, még neki áll följebb és vállalja. Nem kétséges, hogy ebben az esetben a költemény hatása többszörös lángtarajú botrány . . . (ÖM III. 228. 1.) 6. Ballada, melyet Villon szerzett Édesanyja kérésére ... A Múzeumban őrzött gépiratról. Megjelent más változata A Toll 1929. október 6-i számában. Ezt a változatot közölte a Bálint-fóle kiadás is. Szövegváltozatok: sor 2 Úrasszonya ott T ott В 6 Úrnőm, T 10 20 30 37 holtan, ez ТВ 11 —12 Mondd meg fiadnak, mindenik vétkemre. A romlást küldje, én övé vagyok, T В 13 Szent Annát, kegyelme, T В 16 Gonosznak, T В 18 Töretlen Szűz, T В 22 Mit sem tudok, betűt nem olvasok, — ТВ 23 templomunkban, festve, T В 25 sok elitéit rotyog: T В 26 elkomorít, az ТВ 27 Az örömet ad, Szűzanyám, azoknak, T В 28 vétkesen, T В 29 S csorduljon hittel, buzgón iparkodnak. В 220