Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)
Jegyzetek
Arca szokottnál is gondterhesebb. Analízisről jön, négyre fogorvosa várja. Nemrégen a fejébe vette, hogy testileg-lelkileg rendbehozza magát. De dühös indulatok fenekednek lelkében. Nincs megelégedve sem magával, sem az orvosaival. Azok csak babrálnak s rontanak rajta. Fogcsikorgatva fogyasztja reggelijét. Aztán kinyitja a táskát és vaskos füzetet húz elő. Akkora, mint egy üres könyv. Ezt akarja teleírni. Most nekiül, nem kel fel addig, míg tele nem írta — megszámozta előre — a százhetven lapot. Most leszámol múltjával, gátlás nélkül leírja minden érzését, minden gondolatát. Számot ad minden bajának miértjéről és eredetéről. Olyan őszinte lesz magához, mint még soha. Tele is írta a füzetet. Az utolsó lapig. Kísérteties iromány. Életében senkinek sem mutatta. De akarta, hogy fennmaradjon, hisz módjában lett volna megsemmisíteni. írása is arra vall, hogy másokra gondolt, mikor a munkának nekiült. Kaligrafikus betűkkel írt, széles sorközöket hagyva, mintha meg akarná könnyíteni a majdani tanulmányíró munkáját.” (József Attila. 160. 1.) „Estig ír, aztán a háromnegyedrászben teleírt füzettel hazamegy, otthon ír tovább virradatig. Végre elmondott mindent, ami gyötörte. Hajnaltájt megnyugvás fogja el. Az analízisről nem tud lemondani, de be fogja csapni az orvosát. Hazudni fog neki hogy hiszékenységéért megvethesse. Kelj fel és járj — biztatja magát. Azt hitte, hogy a papírra szögezett kísértetek megdermednek, mint a halálfejes lepkék az üveg alatt. S amikor — néhány hónappal később — művészi formákba öntötte komplexumait, azt hitte meggyógyult.” (J. m. 167. 1.) A „Szabad ötletek” tehát a költő asszociációinak, ötleteinek, időnként — betegsége jeleként — kónyszerképzeteinek is laza füzére. Legnagyobb része így csak kórlelet értékű, egyes vonatkozásai miatt a nyilvánosság elé nem tartozó. A korábbi közlők — Németh Andor, József Jolán — jó érzékkel válogattak ki a füzetből egyes részleteket; ezeket a szövegrészeket adjuk mi is közre. 2. A teljes kéziratot a Múzeum őrzi. Terjedelme: 6 számozatlan, 170 számozott oldal: 2327 sor. Kiadásunkban tehát a már korábban kiválogatott, közölhető, nyomtatásban megjelent szövegrészeket — öszszesen 216 sort —■ adjuk közre. Korábbi közlések: Németh Andor: Kelj fel és várj. [ !] Újság, 1938. február 20.; Németh Andor: József Attila. Cserépfalvi, H. n. ó. n. 161 —164. 1.; József Jolán: József Attila élete. Cserépfalvi, Budapest 1940. 74—76., ill. 127. 1.; Németh Andor: József Attila élete és kora. Csillag, 1948. július. 32—33. 1. Közlésünkben a kézirat szövegét vettük alapul, így a részletek egymásutánja megegyezik a kézirat sorrendjével. (Németh Andor utolsó két közlésében és József Jolán könyvében felcseréli az eredeti sorrendet.) — Az egyes részeket térközzel választottuk el egymástól. Ez azt jelenti, hogy egy, vagy mint az esetek nagy részében, több kéziratos oldal maradt ki a közlésből. Ott azonban, ahol egy-két szó, esetleg egy vagy két sort hagytak ki a korábbi közlések, a hiányzó szavakat, illetve sorok helyét kipontoztuk. A közölt részek a kézirat következő oldalain találhatók: 194