Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)
Jegyzetek
poise annyi mint: pese; s a cul ? Ezt csak franciául merem a Larousse után megmagyarázni: La partié de Vhőmmé et de certains animaux, qui comprend les fesses et le fondement. Melyeket azért Írok, hogyha én is statáriális bíróság élé kerülnék, megnyugtasson az a tudat, hogy Villon is lógott d’une corde d'une toise. Párizsban és főleg hazajövetele után Budapesten foglalkozott Villon-nal és fordította le néhány művét. Villon költészetének hangja, frissesége, hetykesége, anarchisztikus lázadása megfelel ekkori helyzetének, lelkiállapotának, nézeteinek, Villon lírája bizonyos hatást is gyakorolt költészetére. Még évekkel később is felbukkannak a villoni balladák, a Villonhang lírájában. Erről a kérdésről részletesen először Mészöly Dezső szól (Villon Magyarországon. Budapest é. n.), elsősorban a Bérmunkás-ballada és A tőkések hasznáról versekben mutatva ki Villon költészetének nyomait. Kiemeli, hogy „nem érzelmi és gondolati reminiszcenciákról (van szó) . . . mindkét vers egészen József Attila jellegzetes érzés és gondolatvilágában fogant.” (39) Szerinte József Attila a rímképleten, az ajánláson kívül a jellegzetes lírai szerkesztési módot is Villontól tanulta. — Németh Andor több ízben is felhívja a figyelmet villoni reminiszcenciákra, indításokra. „Pajzánsága, humora — akasztófahumora — ifjúkori verseinek jámborsága s cinizmusa rokonhangú a Testamentum költőjével” — írja (József Attila, 152. 1.), és találó párhuzamot von a Talán eltűnők hirtelen hangvétele, sőt egyes sorai és a Villon-versek közt („bánat szedi szét eszemet) ha megtudom mire jutottam” — „En escripvant Ceste parole (A peu que le euer ne me fent”). Későbbi művében (József Attila é. k. Cs. 1948. jún. 13. sz. 13. 1.) rokon vonásokra mutat rá a két költő életében és arról szól, hogy József Attila korai, még anarchisztikus lázadó szakaszában érezhette igazán közelinek a francia költőt, de „közért cselekvő korszakában sem felejti el”. Németh Andor rámutat (a Tőkehaszonballadán kívül) a Mondd mit érlel, a Vigasz, sőt a Bánat villoni elemeire, párhuzamaira. Szól a hatásról Gáldi László is (József Attila, a műfordító. ItK 1955. 161. 1.); kiemelve a két költő összevethető verseiben a nagy tartalmi különbséget is. Ugyanő figyelmeztet arra is, hogy „József Attila, noha az igazi Villon-fordítása közben ügyet sem vetett Brecht átköltéseire, a maga Villon ihlette verseiben ösztönzést kaphatott a német költőtől is”. Gáldi László, Németh Andor példáin túl, még más töredékekben is fellel villoni indítást. Vas István így ír erről a problémáról: „A Villon-fordítások után írja meg a »Lebukott«-at, egy évre rá a »Mondd, mit érlel«-t, ezeket a villoni módszerű verseit . . . Mondani sem kell, hogy mindebben József Attilának a Villon-fordítás szolgált nyitányul . . . Villon, akinek költészete forradalmian egyszerű és reális volt kora kifinomult francia költőihez képest s ugyanakkor tartalmilag is, formailag is összehasonlíthatatlanul érdekesebb és sokrétűbb — erőt adott József Attilának, hogy a magyar költészetben elérje a játékosságnak és komolyságnak, egyszerűségnek és bonyolultságnak, realizmusnak és sokrétűségnek megdöbbentően új összetételét. Ennek az átszűrtsbb, közvetett villoniságnak legszebb példája talán az »Eszmélet«. S hogy Villon cinizmusa József Attilánál magasrendű erkölccsé, társadalomkívüli lázadása társadalmi felelősséggé változott — s ezt jelezte az »emberség« szava is —, ezen csak az csodálkozhatik, aki a költői hatást pusztán irodalomtörténeti egyszerűsí205