Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)
Jegyzetek
téssel tudja elképzelni.” (JA Villon-fordításairól. Csillag, 1955. május. 950—951. 1.) József Attila költői-emberi magatartásának és költészetének villoni elemeiről Révai József is szól: ,,A társadalomból való kivertség csavargóérzése, amely azonban párosul azzal az érzéssel, hogy ez a deklasszált állapot nemcsak az egyes ember sorsa, hanem az egész világ állapotából folyik, tehát nem kell túl komolyan venni, hanem derűs nyugalommal, sőt iróniával kell fogadni, alkotta az alapját az akkori idők Villonkultuszának, annak az irodalmi hangulatnak, amelyet pl. Brecht tükrözött, Magyarországon pedig a Kakuk Marei-féle típusok, József Attila verseiben azonban a húszéves kamasz, aki húsz esztendejét eladja az ördögnek és ha kell, embert is öl, mint lírai hős elválaszthat atlanu összetartozik a világnak „otthontalan, csupaesősz” világként való átélésével és jellemzésével. A világ és az önmaga során ironizáló, a társadalmon kívül tengő-lengő suhanó életérzése nemcsak József Attila korai korszakában jelentkezik, hanem egész költészetének egyik alaphangja. A tőkés világ ironizáló, néha egyenesen cinikus kigúnyolása az egyik tényező, amely meghatározza a harmincas évek nagy antifasiszta humanista verseinek költői stílusát. . . József Attilának ez a villoni életérzése, ez a szókimondó fesztelenség, ez a sokszor cinizmusként ható leleplező véleménynyilvánítás, ez a játékos irónia: költészetének harmadik korszakában tulajdonképpen visszájára fordult fájdalom, a gúny és öngúny leplében kifejeződő, formájában retorikátlan, tartalmában alapjában patétikus proletár humanizmus.” (József Attila költészetéről. Válogatott irodalmi tanulmányok. 1960. 340—342. 1.) Legutóbb Süpek Ottó tanulmánya (Villon, a magyar pikaró. Valóság, 1963. 4. sz. 77—87. 1.) tárgyalta a kérdést. Szerinte ,,a magyar Villon első vonásait tulajdonképpen József Attila vázolta fel műfordításai révén 1929-ben, tehát akkor, amikor a . . . történelmi-társadalmi helyzet minden akkori haladó osztályától és rétegétől megkövetelte irodalmi hősének, tiltakozó reprezentálójának megteremtését.” (81. 1.) Fordításai azt bizonyítják, hogy „József Attilát Villon pikaró jellege ragadta meg . . . a felbomló régi világnak ebben a pikareszk kifejezőjében fegyvertársra talált. Ez az oka annak, hogy néhány eredeti versében , . . a villoni rímképletre, a jellegzetes villoni balladaszerkezetre a Ballade de bonne doctrine-szerű felsoroló balladamintára feszülnek1 rá a modern proletariátus sorsának vonásai.” (83. 1.) A magyar irodalom története VI. kötete (Akadémiai Kiadó, Budapest 1966. Szerk. Szabolcsi Miklós.) A modern magyar műfordítás c. fejezete (szerzője: Rába György) így jellemzi Villon-fordításait: „A rá jellemző közvetlen hangütést, erős kifejező stílust már a húszas évek végén kelt Villon-fordításaiban megcsendítette. Elődeinél hívebben szólaltatta meg az ófrancia szöveg nyers keresetlenségét, s már művészi öntudatra vallóan mértékkel alkalmazza az argót, anélkül, hogy anakronisztikus hangulatot keltene. Bár közlésükkor A Toll csillag alatt Brechtre is utal, az ő Villonparafrázisainak mégsem leljük hatását ezekben az átültetésekben, viszont példájára A tőkések hasznáról írt versében használja fel József Attila — társadalomkritikai mondanivaló kifejezésére a villoni ballada-formát.” (864—865. 1.) József Attila a harmincas évek elejétől a szomszédnépek költészetének fordításával kezdett foglalkozni. A cseh költészet iránti érdeklődése 206