Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)
Jegyzetek
már 1929—1930 körül, a Bartha Miklós Társaságban kifejtett működése idején kezdődhetett. Szalatnai Rezső említi (EKK 256—287. 1.), hogy már 1930-ban elmondta neki Wolker, Bezruc és mások verseit. 1931 — 32 körül ismerkedett meg József Attila Anton Strakával (1893 —1944), a budapesti csehszlovák követség 1925—1936 közt Budapesten szolgáló sajtóattaséjával. A megismerkedés — Szántó Judit szerint (Cs 1954. 8. sz. 1909) — Zsolt Béla közvetítésével történt, aki ajánló sorokat adott József Attilának Strakához, hogy néhány hónapra pihenni Csehszlovákiába utazhasson. Az eleven szellemű, haladó felfogású Straka arra törekedett, hogy a baloldali szellemű magyar és cseh irodalmat kölcsönösen megismertesse az olvasókkal. Ezért igen sok magyar mű lefordítására, megjelentetésére ösztönözte a cseh szellemi élet képviselőit, — és ugyanakkor igyekezett minél több magyar költőt cseh és szlovák költők lefordítására rávenni. A New York és a Metropol-kávéházakban vagy lakásában péntek esténként írói kört gyűjtött maga köré. Megfordult nála Kosztolányi Dezső, Lesznai Anna, Komlós Aladár, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, József Attila; Straka látta el cseh könyvekkel kérésére Németh Lászlót. A Magyarországra látogató nevesebb cseh és szlovák írók, költők pedig megjelentek Straka lakásán, közülük az egyik, Emil Boleslav Lukac úgy jellemezte a kört, mint a „fiatal Magyarország szellemi elitjé”-t. A magyar jobboldali sajtó csakhamar éles, gyalázkodó támadásokat is intézett Straka és a vele barátkozó magyar írók ellen. Straka tevékenységének legjelesebb eredménye a Cseh és Szlovák költők antológiája c. kiadvány lett (külső címlapján Renaissance-kiadás jelzéssel, belső címlapján az Eugen Prager Könyvkiadó, Bratislava- Pozsony megjelöléssel), amely 1936 elején jelent meg, de már 1931 óta készült, s 1933 közepén már készen állt. Szalatnai Rezső szerint (kézirata Szabolcsi Miklós birtokában) „Anton Straka 1933. május 12-én hozzám írt levelében ezt írja: «... A lírai antológia csehszlovák része készen van már a kiadónál ... A cseh költőket budapesti — csehül egyáltalán nem értő — költők fordították: Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, József Attila, Komlós Aladár, Horváth Béla, Berzy András és Patai Edit, a szlovák költők fordításait Darvas János végezte. A cseh verseket maguk a cseh költők válogatták ki, a szlovák anyagot Smrek barátom jelölte ki. A cseh versek nyersfordítását én végeztem s a magyar poétákkal együtt rendeztem a fordítást, hogy az teljesen és híven adja vissza az eredeti versek tartalmát és szépségeit. Szép munka volt, nagy szeretettel csináltam s folytatom is itteni költőbarátaimmal.« „Az antológia anyagát később többször is átnéztem, még oldalkorrektúrában is, s Strakával együtt selejteztünk belőle, nem is egyszer” — fűzi hozzá Szalatnai Rezső. Szántó Judit szerint is a legtöbb Wolkerfordítás már 1931—32-ben elkészült. (Ld. i. m. 3. 1.) Az antológia megjelenésének késését valószínűleg könyvkiadói nehézségek, az effajta vállalkozásokra kedvezőtlen irredenta-soviniszta légkör, a szélső-jobboldal támadásai okozták. Mindennek alapján József Attila cseh költőkből való fordításait az első megjelenés (tehát 1932 decembere) és a Szalatnai Rezső által említett időpont (1933 közepe) közöltre tehetjük. A cseh és szlovák költők antológiájába Illyés Gyula, Horváth Béla, Patai Edit, Szabó Lőrinc, Komlós Aladár, Berzy András fordított — József Attila igen sok, 13 fordítással szerepel benne. Komlós Aladár, a munka egyik 207