Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)
Jegyzetek
йог 12 nekünk, T 13 ám tudjátok, okosak, józanok, T 15 Hát elült szívvel T 16 rimánkodván a Fiúhoz: tegye, T 18 égünk. T 19 senkise ; T 22 a nap szárít és megfeketedünk, T 25 pihenhetünk; T 26 hol így, T hol иду, В 28 gyűszűgödörnél több a csőrcsípésünk. T gyüszügödörnél több a csőrcsípésünk. В 29 Ne ossza sorunk soha senkise, T 31 Jézus, király, kinek hűbérese, T 32 minden, vigyázz, hogy Poklok részese T 33 ne légyünk: azzal T 34 gúnyoljon T 35 de kérje Istent, irgalmazzon nékünk. T Villon, Francois (?1431 —1463 után): L’epitaphe en forme de ballade Que feit Villon pour luy et ses Gompagnons, s’attendant estre pendu avec eux című költeménye. Az első vers, amely József Attila Villon-fordításai közül nyomtatásban megjelent. (Tévedésen alapul tehát az eddigi Villonról, illetőleg József Attila Villon-fordításairól megjelent magyar szakirodalomnak az az állítása, hogy az első nyomtatásban megjelent fordítása a Villonról meg a vastag Margctról szóló ballada lett volna.) Mint ismeretes, két évvel azelőtt, Párizsban kezdett foglalkozni Villon-nal, s talán már akkor fordított is tőle. József Attila fordításával a Villon-kultusz magyarországi terjedéséről írt munkák is foglalkoznak. Mészöly Dezső (Villon Magyarországon. Rózsavölgyi, Budapest é. n.) szerint: „József Attila nem a szavakat latolgató, kifejezéseket mérlegelő, verseit öntudatosan csiszolgató költő. A műfordítás viszont a legöntudatosabb költői munka. Ez az oka, ha az objektív kritika a költő Villon-fordításaival szemben is több kifogást támaszthat.” (37. 1.) — Legnagyobb gyöngéjének azt tartja, hogy a fordított költő iránti tiszteletből túlságosan ragaszkodik az eredeti szöveghez. — A Nyugosztaló fordításával kapcsolatban megjegyzi, hogy a 16. sor végén tegye rím erőszakolt, „egészen felesleges és zavaró”. (38. 1.) Gáldi László (i. m. 159 — 160. 1.) vitába száll Mészöly Dezső megállapításaival: „Persze itt-ott akadnak túlzott szöveghűséggel magyarázható sorok, mindazonáltal kétségtelen, hogy Mészöly Dezső túlságosan szigorúan ítélt, amikor nehány pontatlanság alapján véleményét . . . merész általánosításba sűrítette . . . (itt Gáldi László Mészöly Dezső fentebbi mondatát idézi.) Ma már, József Attila életének és egyéniségének alaposabb ismeretében e tétel kiindulópontját is cáfolnunk kell: csakis Németh Andornak hihetünk, aki szerint a költő »évekig alakítgatta verseit«. (József Attila. Budapest é. n. 78. 1.) Ámde József Attila Villon-fordításai nemcsak akkor kerülnek ki diadalmasan az összehasonlításból, ha Brecht szövegét vesszük figye-214