Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)
Jegyzetek
a deszkánál is laposabbra nyom, ledérkedéssel tönkre úgy [ !] teszen, a [ !] bordélyban, hol szállásunk vagyon.” (így, hibásan idézve a vádiratban.) — A vád szóban forgó pontjának indoklása a következő: „A könyv 38. oldalán közzétett ’Villonról meg a vastag Margókról szóló ballada’ című vers a férfiak a leánnyal bordélyház ban lefolyt szerelmét írja le, ami az erkölcsi érzéket sértő . . . József Attila beismerésével bizonyítható, hogy a ’Villonról meg a vastag Margotról szóló ballada’ című verset ő fordította, továbbá Müller Lajos és Juhász Árpád beismerésével bizonyítható, hogy azt, illetve a verses könyvet a Juhász Árpád nyomdájában és beleegyezésével Müller Lajos nyomta ki és így együtt kereskedés céljából hozták forgalomba. Mindhárom terhelt a szeméremsértő vétség miatt ezért, mint tettesek felelősek.” Első fokon a budapesti kir. büntetőtörvényszék előtt 1931. szeptember 5-én volt az ügy tárgyalása. Az ítélet a szemérem elleni vétség vádja alól felmenti József Attilát és két társát. Az indokolásban erről a következőt olvassuk: „József Attila beismerte, hogy a ’Döntsd a tőkét, ne siránkozz’ cím fi verskötetet ő írta, közzétette s azért mint szerző a sajtójogi felelősséget elvállalta; kivétel ez alól a ’Villonról meg a vastag Margóiról szóló ballada’ című vers, melyet ő csak francia eredetiből fordított. Védekezése szerint a ’Szocialisták’ című vers nem izgató tartalmú, azt nem is azzal a célzattal írta. Ami pedig a Villon balladát illeti, ez a vers magyar fordításban már megjelent a ’Toll’ című időszaki lap 1929. évi szeptember hó 22-iki számában s ő a verset abból az alkalommal tette közzé, mert a szerző Villon halálának most volt 500 éves évfordulója. Egyébként e versben semmi szeméremsértő nincsen... A főtárgyaláson becsatolt 'A Toll’ című folyóirat 1929. szeptember 22-éről keltezett számából megállapítást nyert, hogy annak 25. oldalán a ’Villonról meg a vastag Margotról szóló ballada’ feliratú vers megjelent s arra nem merült fel adat, hogy e miatt bárki ellen is bűnvádi eljárás folyamatba tétetett volna. Ebből vádlottak jogosan arra következtethettek, hogy a szóban forgó vers közzététele nem bűncselekmény, miért is őket a szemérem elleni vétség vádja alól a Bp. 326. §-ának 1. pontja alapján fel kellett menteni.” József Attila védekezésével kapcsolatban elkerülte a bíróság figyelmét a kötet 37., a Villon-fordításokat bevezető lapjának szövege: ,,Következik Villon Franfoisnnk (1436— ?) a tanult francia betyárnak három balladája és négy sorocskája” — tehát az, hogy Villon halálénak dátuma fel sincs tüntetve, mint ismeretlen adat. — Egyébként 1931-ben Villon születésének volt 600 éves évfordulója, József Attila tehát ezt mondhatta, a tárgyaláson ezt érthette félre a jegyzőkönyv vezetője. Érthetetlen azonban: a fent idézett kis szövegben Villon születési dátuma hibás. Lehetséges, hogy olyan sajtóhiba, mely elkerülte a költő figyelmét. (Vö. Gáldi: i. m. 159. 1. is.) A költő felmentése az elsőfokú tárgyaláson tehát csak a második vád pontra vonatkozott. Az első, vagyis az „izgatás” miatt ugyanakkor nyolc napi fogházra ítélték. Ügyvédje, Melléky Kornél enyhítésért fellebbezett, az ügyész súlyosbítást és az ítélet felmentő részének megsemmisítését kérte. így a Vilíon-ügy 1932. április 30-án, az Ítélőtábla előtt lefolyt másodfokú tárgyalás során is terítékre került, az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyták az alábbiak alapján: 217