Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)
Jegyzetek
Becher. 1924. Malik-Verlag, Berlin—Leipzig) Radó szerint: ,, . . . a német és magyar szöveg összevetése bizonyossá teszi, hogy József Attila ebből a szövegből készítette a maga fordítását . . . Becher egész részletet kihagyott. egyes szakaszokat átírt stb. — József Attila pedig az őt jellemző fordítói gondossággal ültette át magyarra az átköltött verset.” (Radó György: Egy adat József Attila műfordításaihoz. ItK 1955. 203. 1.) Ugyanígy nyilatkozik Gáldi László is, aki részletesen elemzi a fordítást: ,,A közvetítés hibái különösen a Majakovszkij-részlet esetében lehettek súlyosak: a német fordító nyilván nem merte szóról szóra tolmácsolni Majakovszkij költői nyelvének meghökkentő tömörségét: »150 millió; e költemény szerzőjének ez a neve, — ritmusa lövedék, — ríme tűz, házról házra. — Ajkammal szól 150 millió.« Ezt a lakonikus nyelvet a közvetítő fordítás a 20-as években divatos expresszionista versek laza elrendezésű szóáradatával hígította fel, s nem csoda, ha József Attila, aki egyébként fiatal korától annyira kedvelte a szabad verset, hitt a német szövegnek (az orosz szövegről tehát vizuális benyomása sem volt). A magyar fordításba tehát sok felesleges szó került, s kihulltak belőle Majakovszkijnak váratlanul fel-felcsapódó újszerű rímei, asszonánszai is . . . En beszélőgép vagyok. Az utolsó sor teljesen magyarázatlanul maradna, ha nem tudnók, hogy a Majakovszkij-vers következő részében valamiféle gépről tényleg esik szó, csak persze nem »beszélőgépről«, hanem rotációsról; Radó György prózafordítása szerint »Lépések rotációsgépével — terek terméskő-nyomópapirosán — nyomatott ez a kiadás«. Ezek a sorok is jellemzők Majakovszkij asszociatív sűrítésére: a tereken felvonuló tömeget a költő képzelete fotómontázsszerűen vetíti rá a rotációsgépből ömlő »vergé«-papírra, s merész képzettársítását legélesebben egy alkalmi jelzős szerkezet: a »terméskő-nyomópapír« (вулыжное Верже) juttatja kifejezésre. E kép eredetiségét viszont mind az ismereten német fordító, mind József Attila jól ragadta meg, s fordításának egalább ezt a részét — ma is hatásosnak kell tartanunk: Uccakövek örvénylenek. Lépteitek a talajba sajtolódnak Csörömpölve, mint a betűk Egyszázötven millió Sulykol, S hát igy nyomattatott ez a kiadás.” (i. m. 164. 1.) Lengyel Béla több helyütt (József Attila és a Nagy Októberi Forradalom. Magyar Tudomány, 1957. 363 — 383. 1.; A magyar írók és a szovjet irodalom az ellenforradalmi időszakban. Tanulmányok a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok köréből. III. Szerk. Kemény G. Gábor. 133 — 137. 1.; és főleg: Szovjet irodalom Magyarországon. Budapest 1964., különösen 178 —184. 1.) foglalkozik orosz versek József Attila által készített műfordításaival. A fordítások értékelését Radó György és Gáldi László nyomán tárgyalja és gondosan számba veszi mindazokat a József Attila-verseket, amelyeken Majakovszkij hatása, ösztönzése felismerhető, vagy amelyek összecsengenek egy-egy Majakovszkij-verssel. Lengyel Béla elsősorban a fiatal József Attilánál lát ilyen hatást: „Majakovszkij ösztönzése kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy József Attila felismerje hivatását és a „szépség koldusából” a „villámok szeretőjévé” váljék.” (Szovjet iro-15 József Attila IV. 225