Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)

Jegyzetek

nedett világ fölött. Wolker a »proletárnak« és a r»proletárként« mesgyéjén van, s csak legnagyobb költeményeiben emelkedik a proletárrend világ­­álakító csúcsaira, mint például a More (Tenger) című versében . . . József Attila maga is wolkeri mű folytatójának érezte magát, és joggal javította ki azt, amit kijavítani a korai halál gátolt meg Wolkernek. A cseh pro­letárköltő legszervesebb folytatója a »proletárként« író magyar József Attila volt” — fejezi be érdekes fejtegetéseit Bojtár Endre. (A cikk cseh nyelvű változata: Attily Józsefa „chybny” pfeklad Wolkera, — Zprávy vlastivédného Muzea о Prostéjové, 1964. 1. 3. —6. 1.) Dobossy László foglalkozott legutóbb a kérdéssel: „így írta Wolker: »A munkás halandó, — a munka él«, s ennek tel­jesen világos is az értelme: A munkás meghalhat, de továbbél, folytatódik munkájának terméke, az átalakított vagy formába rögzített anyag. József Attila úgy érezte, hogy ugyanennek a gondolatnak, korunk egyik legfőbb erkölcsi törvényének más erőt, más domborulatot ad, ha a »halandó« szó helyére ellenértékesét, a »halhatatlana szót iktatja be, ilyenképpen: »A munkás halhatatlan, — a munka él« amivel szinte misztikus feszült­séget varázsol a Wolker versében oly természetesen, oly egyszerűen közölt megállapítás köré. József Attila szerint ugyanis a munkás nem halhat meg, mert ami értelmet adott életének, a munka eredménye folytatódik, az emberek hasznára és örömére. Ez az értelmezésbeli különbség két hiányzó kötőszóval lenne érzékelhető. Wolkernél: a munkás halandó, de a munka él; József Attilánál: a munkás halhatatlan, mert a munka él.” (I. m.) Ugyancsak Dobossy László hívja fel a figyelmet arra, hogy a Wolker­­versben ugyanaz a motivum-épités figyelhető meg, mint a Külvárosi éj­ben. A verset egyébként József Attila előtt már Gábor Andor is lefordította; fordítása a kassai Munkás mellékletében, a Nőmunkásban látott nap­világot (1925. 2. sz.; vö. Bottka Ferenc: A haladó cseh irodalom vissz­hangja a Kassai Munkás 1921 — 1925-ös évfolyamaiban. Tanulmányok a magyar—csehszlovák irodalmi kapcsolatok köréből. Budapest 1965. 343. 1.) 23. WOLKER, Jiíí: A haldokló. A Cseh és szlovák költők antológiájá­ból. (61 — 62. 1.) A vers eredetije: Umirající, 1923-ból való, a költő hátra­hagyott versei kötetében (Pozűstalost) jelent meg. 24. WOLKER, Jiíí: Délelőtt a parkban. A Cseh és szlovák költők antológiájában megjelent szöveget közöljük. (54. 1.) Jifí Welker (1900 —1924) V parku pfed pelednem című verse, első verskötetéből, a Host do domu (1921. Vendég áll a házhoz) címűből. Kovács Endre szerint a vers jellemző Wolker első korszakára. „Fiatal­kori verseiben . .. romantikus szentimentalizmussal szeretné az egész emberiséget megölelni. Gyermeki naivitásában imádsággal akar harcolni a városok nyomora ellen. A Délelőtt a parkban című verse ezt a felfogást fejezi ki ... A versben burkolt fenyegetés van, amit a fordítás hűen ad vissza” (i. m. 143. 1.). Dobossy László szerint a költő módosította,, a Délelőtt a parkban kulcs­237

Next