Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)
Jegyzetek
Bergmann úrnak (Leipzig) köszönjük. — Ugyancsak az ő felvilágosítása szerint 1936-ből még egy színpadi kézirata fennmaradt a darabnak, ugyancsak v. Tiesen és Fichelscher feldolgozásában.) A fordításról ld. még Gáspár Endre nyilatkozatát (Gáspár Endre József Attiláról, Lope de Vegáról és a Donna Juanáról. Színház és Mozi, 1950. június 4.), valamint a darab megjelenése körül napvilágot látott más riportokat és cikkeket (Gách Marianne riportja. Színház és Mozi, 1950. március 19., A.[ntal] G.[ábor]: Színház és Mozi, 1950. június 19.) KÉTES HITELŰ FORDÍTÁSOK 1930 54. Cseh és szlovák népdalok. 1930. február 21-én a Zeneakadémián a cseh Bakule-gyermekkórus hangversenyt adott. Műsorukon — néhány külföldi kórusművön és egy Kodály-feldolgozáson kívül — elsősorban cseh és szlovák népdalfeldolgozások szerepeltek. Ezek magyarra fordított szövegét a műsorhoz mellékelve adták ki nyomtatott formában. (Bakuié Gyermekkórus hangversenyének műsora. [Praha 1930.] Bakule-Intézet kiad. [6. 1.]) Szenes Erzsi — Izraelben élő magyar írónő — hívta fel figyelmünket arra, hogy a műsorfüzetben levő népdalfordítások József Attilától származnak, ugyanis ő maga kérte fel a költőt a szövegek átültetésére. Szenes Erzsi, mint a prágai Magyar Hírlap munkatársa és budapesti tudósítója, részt vett a Bakule-kórus magyarországi szereplésének előkészítésében. A műsorfüzetben a fordító neve nincs feltüntetve, József Attilának Szenes Erzsi birtokában volt kéziratai pedig — az írónő saját kézirataival együtt — a háború alatt elpusztultak. Így a költő munkájára utaló dokumentumok hiányában a népdalfordításokat a kétes hitelű fordítások közé iktattuk, bár az átültetések egyes részletei világosan utalni látszanak József Attila népies versfordulataira. — A szövegeket az idézett kiadvány alapján közöljük. 1932 55. BLOK, Alekszandr: Részlet a Tizenkettőből. A fordítás először a Szovjet versek (Budapest Székesfőváros Irodalmi Intézete. Budapest 1949.) című kiadványban jelent meg. (11. 1.) Sem kézirata, sem korábbi megjelenése nem ismeretes; azt sem lehetett kideríteni, honnan került a szöveg az említett kiadványba. A fordítást ezért kétes hitelűnek kell tartanunk. Alekszandr Biok (1880—1921) двенадцать című híres költeményének 9. része. Radó György szerint „József Attila, ha ugyan egyáltalán tőle származik a fordítás, közepes közvetítő forrást használhatott ... A . . . Blokfordításban felcserélődik az eredeti vers férfi- és nőrímjeinek rendje, ami ugyan nem tekinthető hibának, de a nagy műgonddal fordító József Attila, ha ismerte volna az eredetit, bizonyára nem tette volna. Tartalmi 18* 275