Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)
Jegyzetek
hűség szempontjából ez a fordítás középen áll a Majakovszkij- és a Jeszenyin-fordítás között: nincsenek benne eltérések, mint az elsőnél, de nem is olyan árnyalatokba menően kitűnő, mint a második. — A4, sorban az »aki tartja« csak a rím kedvéért kerülhetett oda. A fordítás burzsuja, aki a »homályban oson« (6. sor) banálisabb kép, mint az eredetié, aki »orrát gallérjába rejtve áll az útkereszteződésnél«. Hiányzik a fordításból az eredetinek ez a kitűnő hasonlata: »áll szótlanul, miként a kérdés« (10. sor — stb.«”. (I. m. 97., 99. 1.) A fordítás hitelességét támasztják viszont alá Nádasa József emlékezései (Láng és Korom. Budapest 1961. 377—79.) Eszerint Nádass Becsben a Newa-Verlagnál megjelent kiadásban adta volna a fiatal költő kezébe a Tizenkettő német fordítását. József Attilának mind a vers mondanivalója, mind művészi megformálása nagyon tetszett, elkérte a könyvet Nádasstól — az a könyvet hónapok múltán Sándor Imrétől kapta vissza. Nádass József emlékezései alapján fogadja el a fordítást hitelesnek Lengyel Béla is. (így: Magyar Tudomány, 1957. 375—76. 1.); Szovjet irodalom Magyarországon, 83.) Sőt úgy találja, hogy a vers „mély hatást tett rá költészetének kibontakozása idején”. Gáldi László a fordítás hitelességének alátámasztására kép-rokonságot vél felfedezni a Blok-vers és a Külvárosi éj egyes sorai között. („Kóbor kutyaként jár a szél, — nagy, lógó nyelve vizet ér és nyeli a vizet.”) „Nem »hatásokat« bizonyítanak ezek a találkozások, hanem inkább motívumközösséget.” (I. m. 166. 1.) 56. Primitív költészet. A versfordítások gépiratait a Múzeum őrzi. A g, József Attila gyöngybetűs írógépével készült — talán a költő maga gépelte —, az első nyolc verset tartalmazza. (A lap jobb szélén talán a költőtől származó ceruzaírásos számjelek, valamint az R . . . . barátom első sora mellett ceruzás kérdőjel.) A közlés szövegét az említett versek esetében erről — a hitelesebbnek tűnő -— gépiratlapról adtuk. A g2 három lapból áll; idegen géppel írva mind a tíz verset tartalmazza, ezen kívül idegen ceruzaírással javításokat (ezeket a szövegközlésnél nem vettük figyelembe), valamint az egyes versek születésének helyét és a német fordításokat tartalmazó antológia címét és impresszumát. A fordítások közül négyet (Anyaoroszlán intő éneke a fiatal oroszlánhoz, Szép tehén dicsérete, A szerencsés pásztor, Harci dal címeken) közölt József Jolán a Népszava 1939. december 24-i számában — Szántó Judit szerint „önkényesen”. Ez a közlés eltér a gépiratok szövegétől. Valamennyi fordítást közölte Szántó Judit: József Attila műfordításai. Budapest 1954. Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya kiadása 37—41. A József Jolán által közölt szövegeket ő is a Népszava id. számából vette át. — Az utolsó vers címét a g2-n lévő idegen kéz írásával jelölt cím szerint adjuk, mivel a gépiraton cím nem szerepel — szögletes zárójelben. A fordításról nem állapítható meg biztosan, vajon József Attila készítette-e vagy valaki más — és csak az ő írógépén másolták le. Nem látszik lehetetlennek, hogy — amint életében többször hangoztatta — Szántó Judit próbálkozásairól van szó — esetleg a költő segítségével végzett fordítói gyakorlatokról. Szántó Judit szerint (i. m. 37.) a fordítások a költőtől valók. 276