Fehér Erzsébet - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Novellák, önvallomások, műfordítások - József Attila összes művei 4. (Budapest, 1967)
Jegyzetek
A Múzeumban őrzött, a nyersfordítást tartalmazó kéziratról. József Attila piros ceruzával javította ki a nyersfordítás szövegét. Gogct, Octavian (1881 —1938) Női című verse a Poezii című kötetéből. (Pillát—Perpessicius I. 238 — 239. 1. — József Attila pirosceruzás aláhúzásaival.) 59. GOGA, Octavian: A parasztok Szöveg: Hozzátok fordul mindenkor Sajgó lelkem, hogy hódoljon nektek. Ti egyedül őrizitek [!] Jobb reményünk oltárát. Tiétek kobzom sírása, Keresztények, kiknek nincs ünnepe Ti, a természet legjobb gyermekei Kik könnyekből és verítékből születtek. Végtelen kegyével az ég Bánatos tekinteteknek Ajándékozá a legtisztább sugarát Szent derűjének. Lelket adott, hogy örvendezzék És szivet, hogy megborzadjék [!] A rengeteg lomjainak [ !] hangjától S a források méla csörgedezésétől. A tarló ígérő inéhébe Korán szánt ekétek: Tavasz van a mezőn És szemetekben is tavasz van. Szelíden kitárja titkait Kebléből a kegyes rög Mert minden virágja ismer benneteket És minden levele tud titeket. Mindkét karotokkal hordjátok A munka termékeny terheit, A harmatos fényben A nyári reggeleknek. Senki küzdelmetek nem enyhíti, Csupán az égnek jó atyja Belülről homlokotokra ülteti Szent sugarainak koszorúját. József Attila javításai: Szántóvetők Hozzátok siet mindenkor Elnyűtt lelkem Jobb napokba vetett reményünk oltárát vagytok teremtve Végtelen szánalmával az ég Bánat&a borult tekinteteknek adta a legtisztább sugarát Lelket adott, hogy megrezzenjen És szivet, hogy megrendüljön S a források rejtélyes (előbb: halk) bugyogás A tarló beszédes méhébe A könnybelábadt föltöny lésében Senki gyötrődéstek ha csak nem a jó égnek atyja homlokotokra teszi 280