Fekete Sándor: Petőfi, a vándorszínész - Irodalomtörténeti füzetek 64. (Budapest, 1969)
r Fekete Sándor Petőfi, a vándorszínész (Tro< 1 alomtörténeti füzetek 64.) Petőfi Sándor 1839 és 1844 között újra és újra megpróbálkozott a színészi pályával. Irodalomtudósaink azonban kevés kivételtől eltekintve tehetségtelen színésznek ítélték a költőt, s nem is tartották lényegesnek e pályaszakasz komolyabb vizsgálatát. Fekete Sándor munkája, úttörő jelentőségű, mert a legendák, előítéletek, mendemondák ködét eloszlatva, az új adatok egész sorára támaszkodva merőben új képet nyújt. Nemcsak azt bizonyítja be, hogy a költőnek volt színészi tehetsége, sőt színészi sikereket is aratott, hanem meggyőzően elemzi azokat az okokat is, amelyek a tényekkel ellentétes irodalmi közvélekedés kialakulásáéhoz vezettek. Nem kevésbé fontos, hogy a szerzőnek sikerült összegyűjtenie azokat a darabokat, amelyeket Petőfi színészként, súgóként, színművek; másolójaként ismert meg, méghozzá eszmei és művészi kialakulásának meghatározó időszakában. Fekete Sándor ezzel egy olyan új területet kapcsolt be a, hatástörténeti kutatásokba, amelyet eddig lényegében teljesen figyelmen kívül hagyott a Petőfi-fiiológia. AKADÉMIAI KIADÓ B TJ DA PEST