Ferenczi László: Sőtér István - Kortársaink (Budapest, 1979)
A kritikus és a kritika
ratlanul zavarosának, mint József Attila, sem ördögnek, mint Babits vagy a Nyílt levél Veres Pétere. Babitsnak, Szekfűnek, József Attilának vagy Veresnek Németh legfeljebb vitapartner, még ha veszedelmes vitapartner is, a náluk fiatalabb Sőtér számára megmérendő mester. Kikerülhetetlen író, akiről szólva saját lehetőségeit kell tisztázni. Az egyik korai cikkében Sőtér István a leghatározottabban elutasítja mind a „kisebbségben” koncepciót, mind az urbánus-népies ellentétet. Nem pusztán a maga, hanem nemzedéke nevében veti el. Megint csak nem e könyv feladata, hogy a Kisebbségben irodalomtörténeti következményeit taglalja, mint ahogy az sem, hogy Németh László koncepcióját Martin Buber vagy Comte Sforza más kiindulópontú, de sokban hasonlatos elképzeléseivel összevesse. Ami itt lényeges, az az, hogy Németh László irodalomtörténetében Eötvös József, Jókai Mór és Babits különösen rosszul járnak, a magyar irodalom perifériájára szorulnak. A ió/caí-könywel és az idő tájt írt különböző esszéivel a magyar irodalomtörténet egy másfajta értékrendjét állítja fel Sőtér. Tehát nem pusztán elutasítja a Kisebbségben irodalomszemléletét, hanem alternatívát állít azzal szemben. A XIX. századi magyar irodalom egyik köztponti figurája Jókai lesz, a XX. századié pedig Babits. Babitsot illetően a Magyar Csillagot szerkesztő Illyés véleménye is azonos. Mindketten egyetértenek Márai értékelésében is. Sőtér elismerő kritikája a Szindbúdról a Nyugatban, Illyés rokonszenvező naplójegyzete a beteg Márainál tett látogatásáról a Magyar Csillagban jelent meg. A Jókait követő és Márait inspiráló Krúdy szintén a XX. századi magyar irodalom egyik fontos alakjává válik. A Fellegjdrds hősei Krúdy rajongói. Jókai tisztelete azonban együtt járt 119