Finta Gábor - Sipos Lajos (szerk.): Véges végtelen. Isten-élmény és Isten-hiány a XX. századi magyar költészetben (Budapest, 2006)
"Mint megnyílt értelembe az ige"
nincs művészet sem...”11 Az ihlet eszerint azonos a művészettel mint „lényeget alkotó és minőséget állító szellemiség"-gél,11 12 másfelől olyan meghatározást is nyer, mely szerint az ihlet hiánytény, vagyis „a világ hiányának ténye az exisztenciában”.13 A művészetet tehát József Attila olyan tevékenységként értelmezi, amely az egzisztencia hiányérzetéből, válságából, a „semmi” érzetéből táplálkozik. Másfelől azonban a művészet tanulmányozásának egyetlen lehetséges útját annak a kérdésföltevésnek a jegyében gondolja el, amelynek a művészetre „mint önalakját állító szellemiség”-re14 kell irányulnia. Meglátásom szerint itt olyan, filozófiailag artikulált művészet-koncepcióról van szó, amely a műalkotást egyszerre gondolja el az én léthez való viszonyának sajátos móduszaként, valamint speciális alakként, amely nem más, mint „egy létnek önlétével minősített formája”.15 A műalkotás formája eszerint az egzisztencia sajátos, művészetbeli létmodalitásának lesz az alakja: olyan alak, amelyet éppen önléte minősít. József Attila ontológiai művészetelméletében tehát alak és lét nem szakítható szét és nem állítható szembe egymással, röviden szólva a műalkotás formájának József Attilánál mindig léte, tehát értelme van.16 Amikor József Attila leszögezi, hogy a műalkotás „mivolta az alak”,17 de nem alakja adja egyedi minőségét, mivel az alak a mű érzékelhetőségét és szemlélhetőségét teszi lehetővé,18 akkor az orosz formalistákkal igencsak hasonló nézeteket vall. Ritkán reflektált tény, hogy a szó feltámasztását 1916-ban programként meghirdető Sklovszkij elutasította az irodalmi mű „hagyományos”, a forma és a tartalom szembeállításán alapuló megközelítését, s a forma érzékelhetőségét a művészi befogadás specifikus jellemzőjének nyilvánította. A for11 József Attila, Költészet és nemzet, Bp., Bethlen Gábor Könyvkiadó, i. m., 49. A továbbiakban erre a kiadásra hivatkozom. 12 József Attila, Költészet és nemzet, i. m., 55. Kiemelés az eredetiben. 13 József Attila, Költészet és nemzet, i. m., 72. 14 József Attila, Költészet és nemzet, i. m., 55. 15 József Attila, Költészet és nemzet, i. m., 69. 16 „A műalkotás tehát nemcsak szemléleti helyettese a világnak, hanem egyben értelmes világ is.” József Attila, Irodalom és szocializmus = J. A., Költészet és nemzet, i. m., 37. 17 József Attila, i. m., 75. 18 József Attila, i. m., 65. 139