Finta Gábor - Sipos Lajos (szerk.): Véges végtelen. Isten-élmény és Isten-hiány a XX. századi magyar költészetben (Budapest, 2006)
"Cserébe a bakaruhának"
vina folyóirat július-decemberi számában igen fontosnak tartja, hogy végre olasz nyelven olvashatók József Attila versei, mert ha a fordítások ugyan nem is mérhetők az eredeti költeményekhez, de mindenképpen megmutatják az olasz olvasóknak, „hogy József Attila valóban nagy költő”. Az 1956-os forradalmat követően Itáliában is megerősödött a Magyarország és a magyar kultúra iránti érdeklődés.7 Már 1957-ben megjelent Gianni Toti és Marinka Dallos fordításkötete Magyar költők (Poeti ungheresi) címmel, amelyben a három „forradalmi költő”, Petőfi, Ady és József Attila verseiből nyújtanak válogatást, 1962-ben pedig Umberto Albini adja ki korábbi és újabb József Attila-fordításait a milánói Lerici kiadónál. A kötethez a kiadó a magyarországi József Attila-kutatás legtekintélyesebb képviselőjének tartott Szabolcsi Miklós előszavát mellékelte. Szabolcsi már 1959-ben tartott Olaszországban egy József Attila-előadást az akkor újra megnyílt Római Magyar Akadémián József Attila és a modern európai költészet címmel, amely olasz nyelven megjelent az Acta Literaria második számában. Tanulmányában Szabolcsi nemcsak József Attila történeti-politikai szerepére fordít nagy figyelmet, de egyúttal arra is rámutat, hogy a magyar költő életműve a korszak legmodernebb európai költői teljesítményei közé tartozott. Ehhez az előadásához képest bizonyos mértékben visszalépést jelent az 1962-ben megjelent Albinikötethez írt előszava, mert ebben ismét azt emeli ki, hogy ez a „különös költő” (poeta strano) európai szinten valósította meg a kor leghaladóbbnak bizonyuló „proletár költészetét” (poesia proletaria), és ezzel „forradalmi lendületet” (slancio rivoluzionario) adott a modern szocialista költészetnek. Ugyanezt az előszót még egyszer megjelentette Albini, amikor 1972-ben a Tiszta szívvel (Con cuorepuro) kétnyelvű kötetben adta ki a firenzei Sansoni-Accademia kiadónál József Attila általa válogatott és fordított verseit. Időközben, 1960-ban jelentős kötet jelent meg, a tekintélyes firenzei II Ponte folyóirat a magyar forradalomnak és a magyar kultúrának szentelt dupla száma, amelynek politikatörténeti tanulmányait Leo Valiani, irodalmi részét Paolo Santarcangeli szerkesztette. A lap irodalmi mellékletében és következő évi első számában jelentek meg 7 Erről Sárközy Péter részletesen szól tanulmányában. (A Dunánál, 2003/5, www.adunanal.hu) 187