Finta Gábor - Sipos Lajos (szerk.): Véges végtelen. Isten-élmény és Isten-hiány a XX. századi magyar költészetben (Budapest, 2006)
"Cserébe a bakaruhának"
Sandro Badiali és Gilberto Finzi első József Attila-fordításai, köztük A Dunánál és a Thomas Mann üdvözlése (valamint a Ringató, A füst és a Részeg a síneken). 1963-ban a költőpáros Istenhez kiáltok (Gridiamo a Dió) címmel jelentette meg József Attila verseit a pármai Guanda kiadónál, amely mind a versek válogatása, mind a költői kép megrajzolása tekintetében jelentős fordulatot jelentett József Attila olaszországi fogadtatásában és értékelésében. Ennek legnagyobb érdeme az, hogy az életrajzi referenciák helyett a figyelmet magára a költői életműre fordította, és azt a kor más nagy költői teljesítményeivel hasonlította össze. Újszerű volt a versek kiválasztása is; ebben a gyűjteményben szólaltak meg elsőként olasz nyelven József Attila istenes versei. Hasonlóképp jelentős hozzájárulás volt az olaszországi József Attila-kép árnyaltabbá tételéhez, amikor a jelentős baloldali költőnek számító Franco Fortini az Egy és más (Questo e altro) folyóirat 1963. évi ötödik számában közölte az Eszmélet tizenkét költeményét, és az [Ős patkány...] kezdetű vers általa készített olasz fordítását, amelyek mellett Gianni Toti (és Marinka Dallos) történeti-politikai elemzését is hozta. 1964-ben jelent meg az első olasz nyelvű monográfia József Attila költészetéről. Az 1956-os magyar forradalom bukása után emigrálni kényszerült Petőfi Körös fiatal filozófus, Mészáros István, aki Angliában való letelepedése előtt néhány évig Itáliában élt, arra vállalkozott, hogy a baloldali, de nem dogmatikus olasz közönség számára ír olyan monográfiát, amely elsősorban József Attila költészetének modernségére kíván rámutatni. Ez a milánói Lereici kiadónál megjelent monográfia, Attila József e l’arte moderna (József Attila és a modern művészet), József Attila életművét a XX. század első felének modern magyar és modern európai művészetének történetében helyezte el. A szerző végigkíséri a versek „regiszterét” az ifjúkori zsengéktől az avantgárd korszakig, majd a klasszikus magaslatokig. A kötetben József Attila bécsi és párizsi két éve nemcsak mint életrajzi adat szerepel, hanem mint a költészetét és gondolkodásmódját alapvetően befolyásoló művészi és intellektuális gazdagodás, amelynek során személyesen is alkalma volt megismerkednie a magyar avantgárd nagy képviselőjével, Kassák Lajossal, és a Bécsben élő marxista filozófussal, Lukács Györggyel, illetve a Párizsban élő fiatal magyar művészekkel, mint például Illyés Gyula és Németh Andor. Ennek az élménynek köszönhető József Attila érdeklődése Marx művei és a freudizmus iránt 188