Finta Gábor - Sipos Lajos (szerk.): Véges végtelen. Isten-élmény és Isten-hiány a XX. századi magyar költészetben (Budapest, 2006)
"Ketrecinkbe bújva"
Jeleníts István Isten-élmény a XX. századi magyar irodalomban József Attila születésének százéves évfordulója alkalmat adott arra, hogy életművének olyan vonatkozásaival is behatóbban foglalkozzunk, amelyekre eddig kevésbé figyeltünk. így több alapos tanulmány jelent meg istenes verseiről. Többször felmerül az az igény is, hogy vizsgáljuk meg gondosabban ezeknek a verseknek kapcsolatát Ady, Kassák, általában a huszadik század elején megszólaló nagy nemzedék istenkereső költészetével. A következőkben - ettől az érdeklődéstől vezetve - Babits Mihálynak néhány idetartozó költeményével kívánok foglalkozni. Míg Ady és Kassák istenes versei inkább a pályakezdő József Attila költészetére hatottak, addig Babitsnak Istennel folytatott viaskodásából inkább kései verseinek megírásakor meríthetett ösztönzést. Babits - egyik kései költeményében - így mutatja be Istennel való kapcsolatának történetét: „Már gyermekül vermébe ejtett / s mint bölcs vadász gyenge vadat, / elbocsátott, de nem felejtett: / szabadon sem vagyok szabad” (Az elbocsátott vad). A témához kapcsolódó fiatalkori költeményei az „Isten verméből” való szabadulásának öröméről, dacos mozdulatairól beszélnek. 1909-ben a Népszava karácsonyi számában közölte Ima című versét, amelyet még 1903-ban írt. Aligha véletlen az időzítés. Épp karácsonykor egy ünneprontó ima került a baloldali újság olvasói elé. A megszokott imádságokban az imádkozó többnyire saját nyomorúságát ecseteli, alázatosan, bizakodva fordul a „nagyságos” Istenhez, hogy tőle valami vigaszt, segítséget kapjon. Ennek a fiatal költőnek imája viszont ilyen meglepő szavakkal fejeződik be: „szegény vagy, Isten! mert mivel szívem betelnék, / meg nem teremtheti erőd és örök elméd”. Rába György Spinoza hatását fedezi föl ebben a büszkeségben. De a fiatal Babits másik nagy mesterének, Nietzschének nevét is bízvást említhetjük. 1904-ből, az Ima közeléből való a Nincsen kisértet című költemény. Jóval később, 1912-ben jelent meg a Nyugatban. Rába György szerint 19