Finta Gábor - Sipos Lajos (szerk.): Véges végtelen. Isten-élmény és Isten-hiány a XX. századi magyar költészetben (Budapest, 2006)
"Ketrecinkbe bújva"
racionalitásába torkolló irracionalitás mellett a harmadik komponens: a valóságos transzcendencia jelenléte; tehát az a kérdés, hogy „bujkált-e benne egy, lételméletéből kiinduló valóságos transzcendencia-élmény vagy -képzet, és ezt is megfogalmazta-e Istenhez forduló verseiben”. Ezt a kérdést szeretném taglalni most, az összetett problémát úgy világítva meg, ahogy én látom, magam is árnyalva korábban megjelent tanulmányaimat József Attila „Istenéről”. A következőkben tehát szeretném megmutatni, hogy József Attila Istenhez kiáltó, lázadó és mégis könyörgő versei igazi istenélményről tanúskodnak, jóllehet ugyanezek a versek, de főleg a harmadik személyben róla szóló költemények fogyatékos, hamis istenképet tükröznek. ISTENKERESÉS A MODERN IRODALOMBAN Témámnak két fókusza van: Isten és József Attila; illetve a kettőjük viszonyáról lesz szó, hiszen a hit kapcsolat az élő Istennel, párbeszéd, találkozás Vele. A keresztények azt is vallják, hogy ez a találkozás, illetve a hitaktus a kegyelem és az emberi szabadság drámája vagy esetleg tragédiája. Amikor József Attila Istenéről beszélünk, nem elégséges megszámolni, hogy melyik és hány versében fordul elő „Isten” neve (nagyvagy kisbetűvel), vagy hol vannak utalások egy transzcendens lény létére, jelenlétére. Mert Isten nem fogalom; ha beszorítjuk fogalmaink hálójába, vagy az emberi dolgok szintjére fokozzuk le titokzatos valóságát, akkor az már nem Isten. A végtelen, kimondhatatlan Titok a hívőket és keresőket egyaránt nyugtalanítja, hiszen ez az Abszolútum ad értelmet a létnek, Ő alapoz meg mindent; a Létteljesség, minden forrása és célja. Hogy József Attila Isten-hitéről helyesen tudjunk elmélkedni, igazában a (keresztény) hit mivoltát is meg kellene világítanunk. Itt csupán néhány megjegyzésre szorítkozom. Világos, hogy a hívő számára Isten nem egy fogalom: mert ha már fogalmaink foglya, akkor nem Isten. Valójában csak jelezzük, jelképekkel próbáljuk érzékeltetni a kimondhatatlan misztériumhoz fűződő viszonyunkat. Szent Tamás mondotta az egyházatyák nyomán, hogy Istenről inkább azt tudjuk, hogy mi nem, semmint azt, hogy kicsoda. Imádkozunk Hozzá, kiálto-32