Finta Gábor - Sipos Lajos (szerk.): Véges végtelen. Isten-élmény és Isten-hiány a XX. századi magyar költészetben (Budapest, 2006)
"Ketrecinkbe bújva"
zunk is a szenvedésben, perlekedünk és lázadunk, mint Jób (a mai ateizmus egyik forrása a világban levő rossz, igazságtalanság, az ártatlanok szenvedése: Dosztojevszkij és Camus ezért lázad). A mai keresztény hite is megpróbált hit. Igazában a hit és hitetlenség határvonala a szívünkön keresztül húzódik. Az ateizmus segíthet bennünket, hogy megtisztítsuk hitünket, Isten-képünket az antropomorfizmusoktól, babonás elemektől. Mindig is ez volt a szerepe az ún. negatív útnak az Isten-ismeret dialektikájában. Itt szeretném idézni Jean-Francois Six francia teológust. A hitetlenség és a hit nem az, aminek hiszik4 című könyvében ezeket olvasom: „A hit és a hitetlenség nem egy formulában fejeződik ki, hanem a szívben.” Ha József Attila azt írja egyik korai versében, hogy Istent „tetten érte szívében”, egy későbbiben pedig ezt: „Én nem leltem szívemben, sem az égben”, szerintem mindkét állítását komolyan kell vennünk. Bár kétségtelen, hogy a fiatal és az érett költő Isten-élménye különböző. Valójában az igazi hit világosság is, de homály is: „tükörben, homályosan látunk”. Az éjszakában virrasztók hite tapogatódzó, sebezhető, alázatos. A keresztény hit Isten Lelkének ajándéka, kegyelem, természetfeletti segítség nélkül lehetetlen. Megismerés is - ésszerű jelek hívnak a hitre de a szabad döntést az egész élet elkötelezését, a Szeretet Lelkének ajándékaképpen tehetjük meg. A hit tehát a szeretet rendjéhez tartozik, a másik rendhez, amelyről Pascal beszélt. József Attila nem jutott el a tiszta, keresztény Isten-hithez (van-e egyáltalán ilyen?), de transzcendencia-élménye kétségtelennek tűnik. SZAKASZOK AZ ISTENES VERSEK SOROZATÁBAN Mindenképpen meg kell különböztetnünk az 1922-1925 közötti mintegy negyedszáz istenes vers tartalmát és hangját a késői versek istenélményétől. A fiatalkoriakat a gyermeki, játékos hang jellemzi, az utolsók tragikusabbak, de mélyebbek, összetettebbek is. Sík Sándor elsőnek foglalkozott József Attila istenes verseivel. Azt állítja, hogy e versek átszövik a költő egész művét, és a gyermeki hang 4 Six, Jean-Frangois, Vincroyance et la fői ne sont pás ce qu’on erőit, Párizs, 1979, 7-8., 85-86. 33