Finta Gábor - Sipos Lajos (szerk.): Véges végtelen. Isten-élmény és Isten-hiány a XX. századi magyar költészetben (Budapest, 2006)
"Ketrecinkbe bújva"
A KÖLTŐ VILÁGNÉZETI FEJLŐDÉSE Beney Zsuzsa 1977-es tanulmánya elején feltette a kérdést: „[...] hitte József Attila ebben a megszólított Istenben”? Szerinte egyértelműen sem igennel, sem nemmel nem válaszolhatunk. 2005-ös tanulmányában szintén hangsúlyozza az ambiguitást. Persze a válasz attól is függ, hogy milyen József Attila Isten-képe; hogy vajon tagadása nem a maga alkotta Istennek szól-e: az elnyomó Hatalomnak, az igazságos, szigorúan ítélő Bírónak, akitől rettegni kell.5 Elsősorban a versek Isten-képét vesszük figyelembe, de - természetesen - bizonyos életrajzi mozzanatokat, József Attila világnézeti fejlődését is számításba kell vennünk.6 Figyelemre méltó Vágó Mártához fűződő szerelme és a neki írt levelek reflexiói Istenről, erkölcsről, öröklétről. Tverdota György és mások is (Fejtő Ferenc és Vágó Márta nyomán) kimutatták, hogy 1928 körül József Attila szorgalmasan tanulmányozza - Marx és Freud mellett - az egzisztencialistákat és főleg Bergsont: az eszméletről, a tartamról és az emlékezetről, valamint a szabadságról alkotott bergsoni spiritualista szemlélet kétségkívül az ő költészetére is hatott (A Dunánál, Eszmélet). Nem tudom bizonyítani, de lehetséges, hogy József Attila olvasta Babits Mihály recenzióit a Nyugat 1933-as számaiban Bergson „várva várt” nagy könyvéről, Az erkölcs és a vallás két forrásáról.7 E könyvében a zsidó filozófus a keresztény misztikát is tanulmányozva, eljutott a Szeretet- Istenig. (József Attila könyvtárában csak a Teremtő fejlődés szerepel francia nyelven.) Ismeretes, hogy a XX. század elején több konverzió elindítója volt Henri Bergson: Péguytől a Maritain házaspáron és Dienes Valérián át Gabriel Marcelig sokan a XIX. századi pozitivizmust és determinizmust megdöntő Bergsonra - a College de France-ban tartott Bergsonelőadásokra - vezették vissza megtérésük kezdetét, a szellem és a szabadság felfedezését. (Dienes Valéria Bergson-fordításaiban a conscience-ot eszmélettel adta vissza; igazolt tény, hogy József Attila tőle vette Eszmélet c. nagy versének címét.) 5 Beney Zsuzsa, József Attila két késői versének Isten-képe, i. m., 311. 6 Erről bővebben írtam a Távlatok 2005/2. számában. 7 Bergson utolsó nagy művét is lefordította Dienes Valéria, de kéziratban maradt. Bergson, Henri, Az erkölcs és a vallás két forrása, Bp., Szent István Társulat, 2002. 35