Fogarasi Béla - Lukács György - Mátrai László et al. (szerk.): Filozófiai évkönyv 2. - Filozófiai évkönyv 2. (Budapest, 1956)
Filozófia- és esztétikatörténeti kérdések
188 HERMANN ISTVÁN szik Arany költészetét, természetesen a Gyulai felfogása szerinti Arany életművét szerves, törés nélküli egységként beállítani. Egyben igyekszik Arany János költészetét a 48-as fejlődés és Petőfi költészete folytatásaként, törésnélküli továbbfejlesztéseként feltüntetni. Mindez összefügg Gyulai és a Deák-párt ama koncepciójával, hogy 67 nem más, mint 48 betetőzése. (Erről más helyen Gyulai Pálról szólva részletesebben beszélek.) S ezt a tendenciát, ami Gyulai értékelésében benne rejlett, de így Gyulai nem mondta ki nyíltan, a legvilágosabban a Gyulai nyomán haladó Riedl Frigyes fejezte ki (1. erre vonatkozóan Riedl Arany János könyvének 38. lapját, ahol lényegében Gyulai fent idézett gondolatmenetét ismétli). Nála Petőfi és Arany különbsége, bár irodalmilag csak különbségről beszél, amint hasonlatban konkretizálja, a két költő éles ellentéteként jelenik meg. S ő itt már leplezetlenül a 67-es kiegyezés ideológusának nyelvén szól: „Míg Petőfit véralkatának tüze, izgatott fantáziája, retorikai lendülete és forradalmi radikalizmusa inkább Kossuthhoz teszi hasonlóvá, Arany művészi öntudatossága és nemes vérmérséklete eszközeinek egyszerűsége a kiegyező és alkotó Deákhoz talál. Az előbbeninek exaltációja inkább a szláv fajra emlékeztet bennünket, melynek fősajátsága az exaltáció, ellenben Deáknak meg Aranynak realitásérzéke, a józanságnak és mégis emelkedett fantáziának egyensúlya, a legmagyarabb sajátságokból való. Arany Deákkal még a lelkiismeret kultuszában is találkozik. Aranynak felfogása szerint a lelkiismeret az, ami személyeit emeli vagy sújtja, ami konfliktusukat felidézi és kérlelhetetlenül megoldja, valamint Deák is politikáját, a régi jogért való küzdelmet, a lelkiismeretre alapította.”5 6 Ebből láthatjuk, hogy voltaképpen semmi új nem történt akkor, amikor Babits híres cikkében® azt állítja, hogy Petőfi nyárspolgár a zseni álarcában és Arany zseni a nyárspolgár álarcában. Itt a modern liberális polgárság terminológiájában, aforisztikus rövidséggel jelenik meg az a Petőfi és az az Arany, akit ők elképzeltek. Ebben az elemzésben Arany modern, Petőfi elavult jelenséggé válik. Ez a nézet „továbbfejlesztése” Gyulainak, s most már Petőfi nem az ifjúság, hanem szinte a gyermekkor költészetét jelenti, Arany nem egyszerűen a felnőttkorét, hanem zseniális költészetet. Innen már csak egy lépés Németh mély magyar és hig magyar szembeállításáig, amelyben Petőfi jött magyar, Arany mély magyar. Minthogy ekkor az uralkodó osztálynak Petőfi és Arany kapcsolatára már nem volt szüksége tekintettel arra, hogy ekkor már végbement a nemzeti élet kettéhasításának folyamata, a két költő előző burkolt szembeállítása nyílt szembeállítássá vált. így történt ez annál is inkább mint ezt Tisza István állásfoglalása is bizonyítja (1. Horváth János,7) mert új helyzet jött létre. Amíg Petőfi csak hagyomány volt, addig nem kellett kiélezni az ellentétet, amikor azonban felléptek újabb néptribun költők (Ady, majd József Attila), Arany és Petőfi elválasztásának feltétlenül élesebbé kellett válnia. Ezért foglalt először nyíltan állást a Horváth János szerint is „laikus Tisza István” Arany mellett és ezzel együtt Petőfi ellen. S ez az értékelés áthatotta az egyes cikkeket, sőt monográfiákat is. Voinovich Géza Arany János életrajzában pl. így nyilatkozik :8 (Arany H. J.) „célja magasbb Petőfié-5 Uo. 27.1. 6 L. Arany és Petőfi. 26.1. 7 Uo. 17.1. 8 Uo. 168. 1.