Fogarasi Béla - Lukács György - Mátrai László et al. (szerk.): Filozófiai évkönyv 2. - Filozófiai évkönyv 2. (Budapest, 1956)
Filozófia- és esztétikatörténeti kérdések
190 HERMANN ISTVÁN írásnak”9, amit a „Buda halála”-ról írt. Ez a cikk éppen Babits említett cikke után keletkezett. Mint utaltunk rá, Petőfi és Arany szembeállítása konkrétan Adyt vette célba. S bármennyire igazságtalan is ez a cikk, nagyon érdekes, hogy Ady maga is érzi a cikk igazságtalanságát. A cikk végén10 a következőképpen ír : „De az etelei álmú s olykor erejű Buda királynak, nagy Arany Jánosnak azért minden hódolat megadassék. Hogy az ő nevében, az ő birtokán évtizedekig majdnem csupa gaz termett a kis bérlők lelketlensége miatt, ezért is Aranyé a hálánk. Mi várt volna irtásra s mi adott volna forradalmi reakcióra okot s mi csinálta volna meg a fiatal Magyarország irodalmát? Az emberi létezés változás és harc. Istenem, ki tudja, talán halálomig egészen megtérek én is Aranyhoz. Hiszen olyan nagy akarattal akartam már eddig is jóvátenni egy és más kegyetlenséget mikre szüksége volt harcunknak . . . Ha majd Arany már nem lesz elég táplálója az élősdieknek, végre, majd azoké is lehet, akiket eddig elkergettek tőle.” Látható, hogy Ady a „Strófád . . ,”-at pusztán taktikai lépésnek tekintette, kegyetlenségnek, melyet jóvá kell tenni, s melyet egy újabb kor hivatott jóvátenni. Az ő perspektívája, a nagy népi egység perspektívája, harcokon keresztül valósulhatott csak meg. Ennek a harcnak egyik állomása volt a szembefordulás Arannyal, de ez csak állomás az Aranyhoz való megérkezés előtt. Ezért mondhatjuk, hogy egészen József Attiláig, aki éppen késői korszakában pártunk népfront-politikájának hú harcosa volt, Ady volt az egyetlen, aki megcsillantotta az igazi, kritikai, de ugyanakkor Aranyhoz mélyen kapcsolódó értékelés lehetőségeit. És a felszabadulás előtt ismét csak József Attila volt ebben a kérdésben is az, aki az igazi Aranyhoz fordult : „verseidre raktál szép cseréptetőt s homokot kötöttél, a futó időt. . . Legyünk mi is hajlott mesteremberek, Vén, vagyonos atyánk, neveld népedet.” Annak, hogy egészen a népi egység megjelenéséig hivatalos irodalom, polgári irodalom és ellenzéki irodalom megegyezett az Arany-értékelésben, megvoltak az okai és következményei. Az ellenzék, a polgári ellenzék egyetlen nagy kivételtől eltekintve ugyanazt az Arany-képet rajzolta meg, mint a hivatalos irodalom, csakhogy fordított előjellel. Ha Tisza vagy Babits Arany Jánost Petőfi fölé emelték, elfogadták ezt a szembeállítást, csakhogy Arany János kárára. Az Arany-probléma, az Arany-vita kifejezte azt a széthasadást, ami a magyar társadalomban 49 után létrejött, és aminek csak a felszabadulás vetett véget. Azok az irányzatok, amelyek népünk nemzeti egységét szétszakították, 1945-ben, a felszabadulással, háttérbe szorultak. Az új demokrácia megszületése pillanatától nemzeti egységet teremtett, ezzel párhuzamosan irodalmi egységre is törekedett. Ez a nemzeti egység természetesen népi demokráciánk minden korszakában más-más tartalommal telítődött és egyre inkább a dolgozó tömegek összefogását jelentette. De éppen az a perspektíva, amit a nemzeti egység a szocializmusban jelent, tette lehetővé az eleven irodalmi egységet. S mindkettőt megvalósította. Ebből az alapból következett, hogy most már 9 Ady Endre válogatott cikkei és tanulmányai. 338. 1. 10 Uo. 341. 1.