Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából - Irodalomtörténeti füzetek 23. (Budapest, 1959)

I. A költői nyelv hangalakja

maga teremtett” (i. m. 204). Eszerint tehát olyasmit hallunk ki a versből, ami a vers hangjaiban nincsen meg és nem más, mint a kifejezett gondolat visszhangja. Ugyanennek az elképzelésnek ad világos kifejezést Földessy Gyula is, akit Zolnai Béla idéz helyes­léssel : „Mellőzve a kérdés (a hang és jelentés kapcsolatáról van szó) további cáfolatát, egy modern kritikusunk — Földessy Gyula— találó megjegyzését idézhetjük arra nézve, hogy a dolog fordítva áll : nem a hang fejez ki valamit, hanem a mondat zárt egységében a hangokba is beleáramlik valami a jelentés energiájából.”26 Ezek szerint nem vehetnénk komolyan azokat a költőket és esztétákat, akik a hangalak és a jelentés természetes kapcsolatáról, harmóniájáról, a hangok kifejező erejéről írnak, hiszen ugyanaz a hang .egyszer kifejező, máskor teljesen semleges ; egyszer ilyen, másszor olyan érzelmet fejez ki. Kizárólag a szavak jelentésének tulajdonítható, Combarieu felfogása szerint, hogyha József Attila Eső c. versének ebben a sorában: Golyód #opogna#, csörögne# bolfo# . . . úgy érezzük, hogy a zárhangok a golyók becsapódását teszik élményszerűbbé, míg a Munkások egyik sorában ugyanezek a zár­hangok, nyilván a mondat eltérő jelentése folytán, fültépő, csattogó gépzajra emlékeztetnek : csadog világoí szaggató fogú#. Es meg sem halljuk a zárhangokat Csokonai A magánossághcz c. versében : A lenge hold hal#al világosiba a szőke bi##fá# oldal áí. . . Inkább az l hangot érezzük itt kifejezően halknak, szelídnek, nyilván ugyancsak a vers tartalmának hatására. Könnyű lenne, tovább haladva, olyan verssort találni, melyet a benne található l hangok ellenére nagyon is keménynek érzünk. És így tovább. 26 Szóhangulat és kifejező hangváltozás. 9. — Zolnai Béla állásfogla­lása nem egyértelműen tagadó. „A jelentéskifejező, a priori jelentéstartalom­mal bíró hangok — most már fölösleges kétségbevonnunk, hogy vannak ilyenek — sokfélék lehetnek” — írja később (i. m. 75). Talán „taktikai okok­ból”, ideiglenesen helyezkedik csak tagadó álláspontra a régi, misztikus vagy misztikumba hajló hangegzegézisekkel szemben. 15

Next