Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából - Irodalomtörténeti füzetek 23. (Budapest, 1959)
II. A prozodikus elemek szerepe
A második szakasz elején mintegy kvarttal megugrik a hang. Önkéntelenül felpillantunk. (A hangfekvés emelkedése követi a pillantást a Szeptember végén harmadik sorában is). És mélyet lélegzőnk a körmondathoz, mellkasunk kidomborodik. Átérezzük az emfázist, átéljük szinte az apostol lelkesedését. A Föltámadott a tenger-ben a sorról-sorra emelkedő hanglejtés crescendoja, a fokozódó izgalmat tükrözi, a forradalom tornyosuló hullámait festi. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt e tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg . . . Az utolsó hullámhegyről zuhan le a súlyos tanulság :212 Jegyezd vele az égre Örök tanúságul : Habár fölül a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! A hanglejtéspróbák szerint József Attila A Dunánál első két sorának hangfekvése egy terccel mélyebb, mint az Elégia első soraié. Az egyik esetben lent, a rakodópart lépcsőjén ül a költő : A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Az elégiában a táj felett lebegő füstöt nézzük : Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett, 212 Bánki Zsuzsa és Ascher Oszkár interpretációja alapján írom ezt. 228