Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából - Irodalomtörténeti füzetek 23. (Budapest, 1959)
III. A költői nyelv polyphoniája
A vers mondanivalója és a többszólam óság A polyphonia nem luxus, nem is játék a költészetben. A költői őszinteség szükségszerű megnyilvánulása. A hétköznapi érintkezés folyamán őszinték lehetünk, akár indiszkrétek is, rím, ritmus, hangharmónia nélkül. A közlésnek két különböző formájáról, az őszinteségnek két különböző fokáról van szó. Gondoljunk csak arra, mit mondunk egymásnak az időjárásról, ha úgy szeptember vége felé összetalálkozunk séta közben, és olvassuk el ezután Tóth Árpád Szeptemberét. Szúró zaj sír a légben, az utakon, a szél Arcomba mintha fájó cserepeket söpörne, Az ég kék fedelét egy zord ütés betörte, Oly vak fényű az utca, oly baljóslatú mély. Műtörténész sohasem szemléltethetné olyan elevenen előadásában az Apolló torzót, mint Rilke egy szonettben. A legszenvedélyesebb, legőszintébb szerelmes sem mondaná egy pádon ülve : „Látod, mennyire félve-ocsudva szeretlek, mint sebről a kötést, te leoldtad — újra bizsergek.” Nem mondhatta volna József Attila sem ebben a helyzetben, a versen kívül állva. Az igazi poetica licentia nem abban áll, hogy egy hanggal több vagy kevesebb áll egy szóban a rím kedvéért. Á költőnek megadatott egy mélyebb őszinteség joga, s ezt a licentiát nem korlátozhatják konvencionális szókapcsolatok vagy attitűdök. A költői jelző nem azért költői, mert szokatlan, hanem azért, mert szokatlanul, merészen pontos. A lány beérné, de a vers nem éri be azzal, hogy : „halálosan szeretlek”, „úgy szeretlek, mint senki mást”. Szinte előre tudható, hogy az egybegyűltek, mit mondanak majd a halottról. Biztosan nem lesz szó „makacs halott”-ról, „buta holt”-ról. De az Ember az embertelenségben, és a Láttam rejtett törvényed nem lenne Ady vers — vers is alig —, ha a költő egy-egy szokványos jelzővel beérte volna. Karinthy Mindszenti litániáját éppen az teszi olyan mélyen költőivé, hogy őszintén, közvetlen hangon beszél a halotthoz is. Elza fiam, te is meghaltál, lehet már veled beszélni. . . A mélyebb őszinteségre való törekvés sajátos nyelvi eszközöket teremtett magának. Ez az esztétikus költői forma a művészi őszinteség szükségszerű megnyilvánulása. A sokszólamúság lehetővé teszi, hogy a költő kifejezze azt is, amit maga is alig sejt 283