Fónagy Iván: Füst Milán: Öregség - dallamfejtés (Budapest, 1974)
A költő hangja
tozataihoz (33. ábra). Másfelől, amint ez várható volt, a szűrt hangfelvételhez élénk felkiáltó mondatokat asszociáltak a teszt francia résztvevői, melyeknek mintegy fele megvető vagy agresszív tartalmú volt (egy ízben a „Ca ne vaut rien!” mondat is szerepelt ezek között). Az olyan hegyes lett, mint a szamáré mondatot vetettük alá hasonló eljárásnak Füst Milán mondatai közül. Az eredmény egységes volt. Minden hallgató panasznak, siránkozásnak, rekriminációnak tekintette a dallam alapján. Mindez éppoly kevéssé meglepő, mint az az előrelátható — kísérletezésre nem ihlető — tény, hogy a lexikális metaforát a szó szoros eredeti értelmében fogja fel az olvasó, ha kiragadjuk a mondatot vagy a mondat egy részét a költeményből. Az „ideköti csontos lovát pihenni” mondat például, trochaikus versritmusa ellenére, csontos lovat idéz, amint József Attila Holt vidéké bői kiragadjuk, és nem téli tájat. Komplex dallamok A dallamátvitel, legalábbis annak művészi változata, egy ponton lényegesen eltér a lexikális vagy grammatikális metaforától. Átvihető egyszerre két vagy több dallamséma is egy és ugyanazon mondatra. Ezen a ponton meghaladja a dallamátvitel a lexikális metaforát. A hajat hol zengő kikötő-nek, hol oázis-nak, hol bő-kortyú edénynek nevezi a költő, egy költeményen belül. De nem nevezheti egyszerre, egyidőben zengő kikötőnek és bő-kortyú edénynek (Baudelaire: A haj. Tóth Árpád ford.). A beszéddallam ezt is lehetővé teszi. Három Hamlet-monológ hangos szövegmagyarázata keretében sor került egy kollektív tesztre is. Mondatonként vetettük egybe Uray Tivadar, Básti Lajos és Gábor Miklós Hamletját. A hallgatók ugyancsak mondatonként elmondták, milyennek látják az egyik, ill. a másik Hamletet az interpretáció alapján. A vélemények gyakran megegyeztek, néha heves vitákra került sor. Minderről hangfelvétel készült. Különösen tanulságosak számunkra azok a viták, amikor a mérések folyamán kiderült, hogy az interpretáció joggal váltott ki vitát: egyaránt tartalmazza, tükrözi az egymást látszólag kizáró attitűdöket. Az Egy álom által — Gábor Miklós interpretációjában — egyesek szerint kérdés volt, mások szerint felkiáltás, kiemelés, vállvonogatás, fölényes legyintés kísérheti („Ugyan már!”), csodálkozás („Lehetséges lenne?”), vigasztalás, biztatás, gyerek megnyugtatása („Hiszen csak álom!”). A mondattöredéket elemezve mindenekelőtt az tűnik fel, hogy dallama, ritmusa nem felel meg egyik köznyelvi sémának sem (34a ábra), de sorra lehánthatók róla a szóba hozott attitűdök. A kétszeri hangsúly, a kétszeres fellépés az elutasító „Egy álom által! Ugyan már!” dallamára emlékeztet (34b ábra). A második fellépés leszűkítése, a hangerő letompítása, a zönge „levegős” képzése az ismeretlen előtti elcsodálkozásra utal, az utolsó előtti szótag kiemelkedése pedig lehetővé teszi, hogy kérdésként értelmezzük a mondatot (34c ábra). Az energikus első fellépés, az ezt követő viszonylagos szinttartás a hitetlen csodálkozás kérdésképletére rímel (34d ábra). Az első hangsúly dominálása, az erőteljes kvint-fellépés indokolja, hogy mások a kiemelést hallották ki a komplexumból (34e ábra). 111