Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Budapest, 1963)

Diószegi András: Gábor andor

közé sorolhatók. Egyszerűségre, tömeghatásra tör, a népdalok hangvételét üti meg. De épp legsikerültebb verseiben az a figyelemre méltó, hogy mind gyakrabban kapcsolódik József Attila költészetének motivációjához. Nemzetféltése — a jól ismert Gábor Andor-i indulat — és racionalizmusa megújulva, erőteljesebben jut kifejezésre: Hát mindegy, hogy elvész az ország. Egyetlen országa magyarnak? Elvesz, mert kik intézik sorsát, Agyatlan árulást agyainak ! Halotthoz kötözik az élőt, S od’hadják a világ gazának, Mi minden kincsnél kincset érőbb : Jövendőjét magyar hazának? (A néma magyarhoz) A háború élménye novellisztikáját is néhány kiemelkedő realisztikus alkotással gyarapítja. A negyedik tavaszt 1941 már­ciusában, három hónappal a háború kitörése előtt jelentette meg az Új Hangban. Ez a szatirikus írás, amelyben Gábor az első világháború élményanyagából merít, a közönyös intel­­lektuelről fest élesen gúnyos képet, a költőről, aki a véres háború idején a l’art pour Fart szellemében írja szépelgéseit. A Küldöttség a magyar és az orosz katonák első világháborús, forradalmak előtti barátkozásának a témájával szintén aktuális problémához nyúl: a magyar és az orosz nép történelmi egy­másrautaltságának gondolatát fejezi ki egy olyan korban, amikor az a veszély fenyeget, hogy a magyar uralkodó osztá­lyok politikája ismét fegyveresen állítja szembe egymással az orosz és magyar munkásokat és parasztokat. A Seregi József honvédtizedes története — 1943 körül írhatta — pedig már köz­vetlenül a második világháború életanyagából van merítve. A novella, amely egy elfogott partizánosztag kegyetlen kivég­zéséről s a partizánok bosszújáról szól, ugyancsak azt fejezi 154

Next