Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Budapest, 1963)
Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért
Az Út és a sarlósok A párthoz csatlakozó sarlós értelmiség 1931 második felétől 1933 végéig rendkívül fontos szerepet tölt be Az Út szerkesztésében és terjesztésében. A sokat emlegetett mozgalomban ez az időszak jelenti a csúcspontot: ők írták ekkor Az Útba a legtöbb kulturális cikket, közvetlen kapcsolatot teremtettek az olvasók és a szerkesztők között, de egy részükből hiányzott a szívós kitartás ehhez az önfeláldozó munkához, s néhány kivételtől eltekintve, a többség 1933 végéig a megalkuvás kényelmesebb útjára tért. Egyes vezetőik azonban következetesen kitartottak marxista meggyőződésük és a párt mellett. Legtöbbet tett Az Útért a Sarló vezetője, Balogh Edgár. 1931 végétől mintegy két éven keresztül a szerkesztői munkát elsősorban ő irányította. Rajta kívül a mintegy száz szimpatizánst és egy tucatnyi vezetőséget számláló Sarlóból főként Ferencz László, Jócsik Lajos, Terebessy János, Dobossy László, Lőrincz Gyula, Balázs András, Horváth Ferenc dolgoztak Az Útnak. Terebessy és Porzsolt később elszakadtak a párttól, Jócsik, Peéry és mások a köztársaságpárti aktivistákhoz közeledtek, Brogyányi Kálmán és Duka Zólyomi Norbert pedig már előbb a kisebbségi magyar nacionalisták felé fordultak. Bizonyos időszakban részt vett a szerkesztésben a Sarlóval szimpatizálók közül Száraz József ifjúmunkás, Lőrincz Gyula festő és Szőke Lőrinc, akik Balogh Edgárral és Ferencz Lászlóval együtt következetesen kitartottak a kommunista eszmék mellett. Az Útban a sarlósok elhajlásait marxista szempontból bírálták, és ezzel megkönnyítették nekik, hogy tévedéseiket felismerjék s a mozgalmat helyesen értékeljék. Először Mos János ír Az Útban a Sarlóról Diákok útja címmel: a munkásmozgalomhoz való csatlakozást sürgeti. A Sarló 1931 szeptemberében megtartott országos kongresszusáról a 8—9. számban Balogh Edgár számol be: Kibontakozik a 217