Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Budapest, 1963)

Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

Az Út és a sarlósok A párthoz csatlakozó sarlós értelmiség 1931 második felétől 1933 végéig rendkívül fontos szerepet tölt be Az Út szerkesz­tésében és terjesztésében. A sokat emlegetett mozgalomban ez az időszak jelenti a csúcspontot: ők írták ekkor Az Útba a legtöbb kulturális cikket, közvetlen kapcsolatot teremtettek az olvasók és a szerkesztők között, de egy részükből hiányzott a szívós kitartás ehhez az önfeláldozó munkához, s néhány kivételtől eltekintve, a többség 1933 végéig a megalkuvás kényelmesebb útjára tért. Egyes vezetőik azonban következe­tesen kitartottak marxista meggyőződésük és a párt mellett. Legtöbbet tett Az Útért a Sarló vezetője, Balogh Edgár. 1931 végétől mintegy két éven keresztül a szerkesztői munkát elsősorban ő irányította. Rajta kívül a mintegy száz szimpa­tizánst és egy tucatnyi vezetőséget számláló Sarlóból főként Ferencz László, Jócsik Lajos, Terebessy János, Dobossy László, Lőrincz Gyula, Balázs András, Horváth Ferenc dolgoztak Az Útnak. Terebessy és Porzsolt később elszakadtak a párttól, Jócsik, Peéry és mások a köztársaságpárti aktivistákhoz köze­ledtek, Brogyányi Kálmán és Duka Zólyomi Norbert pedig már előbb a kisebbségi magyar nacionalisták felé fordultak. Bizonyos időszakban részt vett a szerkesztésben a Sarlóval szimpatizálók közül Száraz József ifjúmunkás, Lőrincz Gyula festő és Szőke Lőrinc, akik Balogh Edgárral és Ferencz László­val együtt következetesen kitartottak a kommunista eszmék mellett. Az Útban a sarlósok elhajlásait marxista szempontból bírálták, és ezzel megkönnyítették nekik, hogy tévedéseiket felismerjék s a mozgalmat helyesen értékeljék. Először Mos János ír Az Útban a Sarlóról Diákok útja cím­mel: a munkásmozgalomhoz való csatlakozást sürgeti. A Sarló 1931 szeptemberében megtartott országos kongresszusáról a 8—9. számban Balogh Edgár számol be: Kibontakozik a 217

Next