Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Budapest, 1963)
Diószegi András: Gábor andor
Babits Mihály költészetének olyan szakasza, amely nem mutat szakadékot Illyés Gyula vagy más haladó, harcos költők életének bizonyos szakaszával. S viszont úgy látszik, mintha Illyés Gyula most megindulna azon az úton, amely oda vezet, ahol már nem lesz különbség közte és Babits költői életének nem haladó, maradni és elmaradni készülő szakaszai között. Nem jó, hogy Schöpflin nem látja ezt. Mert ez hozzájárul ahhoz, hogy Illyés se lássa, Babits se lássa. Most mind a kelten a harmadik utat keresik. Pedig az hátrafelé vezet.” Gábor Andor szerkesztői, irodalomkritikai tevékenységének pozitív vonása az az igyekezet, amellyel a hazai szocialista irodalmi törekvések, elsősorban József Attila költészetének a problémáit megközelíti. József Attila emigrációbeli megítélését zavarta az az állásfoglalás, amely az ő munkásságával kapcsolatban 1931-ben kialakult, majd zavarta József Attila párthoz való viszonyának a megromlása, s végül az a tragédia, amely a költő öngyilkosságához vezetett. Az Új Hang s személyesen Gábor Andor érdeme is, hogy bár hangot adott ellenérzéseinek is, elsősorban József Attilának a polgári irodalommal való kapcsolatai, Hatvanyéktól való anyagi függése miatt (Ige jutányos áron), fölismerte költészetének hatalmas értékeit, s igen sokat tett elismertetéséért. Két verse, melyet József Attila halálával kapcsolatban írt (József Attila sírjára, Beosztás), arról tanúskodik, hogy elítélte ugyan József Attilában a „vívódást”, úgy érezte, hogy ez költészete egységét bontotta fel. Ugyanakkor pokoli iróniával sújtja azokat, akik életében nem látták meg József Attilában a költőt, de miután meghalt, sznob hangoskodásba kezdtek, s „álszent értekezések támadtak koporsója körül”. Fölismeri József Attila költői nagyságát, a magyar szocialista költészetben betöltött szerepét, s több ízben verseket, ciklusokat közöl tőle az Új Hang hasábjain. 1938 márciusában hat, a „Medvetáncból” kimaradt költeményt közöl (Munkások, Szocialisták, Végül, Egy költőre, I52