Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Budapest, 1963)
Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért
rovatában József Attilának Döntsd a tőkét c. emlékezetes elkobzott kötetét. Rövid ismertetését érdemes egész terjedelmében idéznünk, annál is inkább, mivel ekkor még kevesen részesítették ilyen meleghangú fogadtatásban a költőt. ,,Uj verskötetet lapozunk fel, írója: József Attila. Kiadták Budapesten és természetesen — elkobozták. Ez a verskötet: öröm és nyereség. József Attilának eddig is voltak felfigyeltető versei, de nem volt nyílt állásfoglalása. Nem tudtuk hová sorozni, és ő sem tudta: hová tartozik. Most már tudja, és tudjuk mi is. Tudjuk mi is és köszöntjük bizakodó erőöntudatos hallóval, saját versével: döntsd a tőkét, ne siránkozz ne szisszenj minden kis szilánkhoz ! Ha odasujtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoz, — a széles fejsze mosolyog! Egy garabonciás fürgeségével jön, vágtat és rohan tovább. Csóvavető, tetőgyújtó, bizakodó hitet hunyorító, erős paskoló és felrázó, aki széttép, szétmar, szétnevet, tönkresulykol mindent, ami nem az osztályharcot szolgálja. Még a verset is szétmorzsolja, félredobja, kijátssza, hogy bolondos fintorral annál jobban kisikolthassa, tudatosíthassa a végső harcot: Ez mind csak játék. Ceruzánál írom, uraktól kapott pénzen vett papíron. Még nem gépfegyverzüm-züm e betű váj, mint a nyomor, csíp, mint a tetű. Aki a pesti atmoszférában ilyen hangot tud megütni, azt többé nem kell félteni. Egészséges és erős. Kacagva, bakafántoskodva önti, gyömöszöli a saját erejét, saját bizakodását másokba, csüggedőkbe, ahol ilyen hangra már képtelennek hittük az embereket. József Attila hangja: egészség, erő, az osztályharc mindig felújuló tavasza.” 214