Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Budapest, 1963)

Illés László: Az Új Hang kritikai munkássága

utóbbi évtizedben számtalanszor megmutatta, mennyire hű barátja, fegyvertársa a magyar szegénységnek.” József Attila életműve nagyságának igazi felismerése, koráb­ban megbántott szellemének kiengesztelése az emigrációban az Új Hang hasábjain történt meg. A folyóirat első számában Gergely Sándor emlékezett meg életéről és haláláról. „Korai halálával a háború utáni magyar irodalom egyik legnagyobb egyéniségét, egyik legtehetségesebb költőjét veszítette el.” — írja Gergely, s elítélő szavakkal szól az ellenforradalmi rendszerről, „mely őrületbe kergeti a nép legértékesebb fiait.” József Attila jövendő helyét a költő saját szavaival jelöli ki idézve a Mondd mit érlel c. versét: „S élete, ha van élte még egy, a proletár utókoré.” A folyóirat második számában egy névtelen, valószínűleg Gábor Andortól származó négysoros vers, majd a harmadik számban Gábor Beosztás c. versében szól keserű szavakkal József Attila pusztulásáról. Gábor, aki ekkor már a lap szer­kesztője volt, a harmadik számban hat költeményt is hozott József Attilától. A Munkások (a Külvárosi éj c. kötetből), a Végül, Szocialisták, Egy költőre, Ady emlékezete és a Nyár (a Döntsd a tőkét, ne siránkozz c. kötetből) c. költeményeket azért közli a folyóirat — írja Gábor —, mert a költő legutóbbi kötetéből el kellett hagynia ezeket a verseket, illeve a Nyár utolsó osztályharcos sorát meg kellett változtatnia, azért, hogy egyáltalán megjelenhessen a Medvetánc. „Kispéldányú kiadványokban, rossz papíron jelentek meg ezek az elátkozott sorok. Mi megmentjük az elkallódástól! Mert igazi kincsei a magyar szabadságlírának.” — írja Gábor. Amikor József Attila halála után összegyűjtött versei és írásai először megjelen­tek, újabb öt költeményt közöl Gábor Andor, olyanokat (Mondd mit érlel, Bánat, A kanász, Eső, Fagy), amelyek pedig 298

Next