Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Budapest, 1963)

Illés László: Az Új Hang kritikai munkássága

ennie, meg akart szabadulni ettől a világnézettől. Hát igazán nem tudják az irodalommal komolyan foglalkozók, hogy József Attila tragikus sorsának a világnézet körüli ön-maró küzdelem volt a tengelye? Hogy József Attila azért tört össze, mert nem tudott elválni a világnézetétől; mert tudta, hogy nem szabad elválnia tőle, hogy életének az értelme szűnik meg, ha a világnézetét „beszünteti?” Az Uj Hang állásfoglalása József Attila mellett több volt puszta kritikai állásfoglalásnál. Ez az értékelés azt jelentette, hogy a párton belüli egyes személyekkel való tragikus konflik­tusa ellenére helyesen értelmezte és vállalta és megvédelmezte saját költőjét a kommunista magyar emigráció mind a szektás értetlenséggel, mind a polgári esztétikával szemben; s ezzel előkészítette József Attilának, a munkásosztály és a szocialista magyar nép nagy költőjének a felszabadulás után elkövetkezett bevonulását a nemzeti köztudatba. ★ Az Uj Hang, mint láttuk, negyedfél éves munkássága idején állandóan figyelemmel kísérte a magyar nép életét, irodalmát és sajtóját is. Soha egy percre sem szakadtak el írói, publicistái hazájuktól elsősorban azért, mert minden tollvonásukat — ha néha túlzott szenvedéllyel is — a magyar nép szociális felemel­kedésének és nemzeti függetlenségének szolgálata vezette. Természetesen a folyóirat csak korlátozott terjedelemben fog­lalkozhatott kritikával, mégis megállapíthatjuk, hogy több­kevesebb elmélyültséggel, de figyelemmel kísérték mindazo­kat a legfontosabb problémákat, amelyek nagymértékben befolyásolták ezekben az években hazánk sorsát. Az egyes értékelések esetleges eltérései ellenére a folyóirat kritikáinak alaphangját az összes demokratikus rétegek megnyeréséért, az eszmei zavarok leküzdéséért folytatott írói küzdelem jelentette. Történeti érdemén túl éppen az lehet az Uj Hang munkássá-301

Next