Forray R. Katalin - Hegedüs T. András: Két tanulmány a cigány gyermekekről. Tábor sablon nélkül. Az együttélés rejtett szabályai - Közoktatási kutatások (Budapest, 1991)
Tábori krónika
tust, hogy a felnőtteknek (a szakközépiskolás lányokat beleértve) reggel kávét visz ébresztőként, majd újságért megy. Árpi rendkívül élvezi, hogy megjelenhet e hajnali órán, és segíthet ezekben a dolgokban. Bejár a szobába is reggelenként, ez kicsit kínos eleinte, de meg lehet szokni. Pali kitalálja magának, hogy teát fog főzni a tábor számára. Beszerezzük a hozzávalókat, és ettől kezdve mindig van tea. Igaz, zömmel a könyvtárban folyik a teázás. Rémisztő, hogy a gyerekek - az intézetiek főleg - a citrompótlót szinte kábítószernek használják. Gyöngyike annyit eszik belőle, hogy a nyelve egy nap alatt kisebesedik. Óriási mennyiség fogy a teából. Néha más is akarja csinálni, Pali megengedi, de végig ő marad a teafőző. Megérkezik Péter, aki úgy tudja, főként a CISz elnökségi ülésére jött. A dolgok másként alakulnak. Csire, Zsolté, esetleg Pofa elmennének kedvelt helyükre, az ismerős családhoz. Kissé részeg apa jön két gyermekével, hogy elkérje őket. Végül őt, a feleségét és a gyerekeiket is meghívjuk kirándulni, most a mieink viszonozzák a vendégszeretet. Nagy az öröm, mert a program izgalmasnak ígérkezik. Ekkor van a második Ki mit tud. Ezt a gyerekek nemcsak kezdeményezik, hanem ők is szervezik, ők lépnek fel, csak a zsűrit állítják össze felnőttekből. A kezdet szokás szerint fél hét körül, utána diszkó. Nagyon jó a paródia budapesti vendégünk (Laci) és Erika bájcsevegéséről (Gabi és Ferike). Félelmetes, mi mindent megfigyelnek a gyerekek! Józsi (jól zenélő, szép fiú egy környékbeli faluból, egyébként az epéjével van baja, megígéri, hogy szakorvoshoz fog menni tábor után) és „bandája" cigány népzenét ad elő, Józsi cigány asszony, remek mozgással. Az előadás zenében, táncban is jó, a humor színvonalas. Vanda Palival lambadázik, és velük táncol a kis Bea Ricsivel. (Bea egy köztiszteletben álló helyi cigány házaspár hat év körüli kislánya.) Jópofa Gabiék „párosítója". Van szavalat, ének, önálló jelenet. Az eredményhirdetéssel nem igazán elégedettek a gyerekek, a legfőbb probléma, hogy különböző műfajú produkciókat kellett rangsorolnunk, de nincs elég bemutató ahhoz, hogy műfajilag is elválasszuk őket. A nevelőotthonból jött Tibi például egy József Attila-verset szavalt, amit erre az alkalomra választott ki, és tanult meg. Ez a Tibi nagyon csendes, szelíd fiú, rendszeresen kér házi feladatot, megoldja, rendesebben ír, szorgalmasabb mint, mások. Nem is rossz tanuló. Péknek készül. A kérdésre, miért nem megy szakközépiskolába, azt válaszolja, még senki sem javasolta neki eddig. Úgy látszik, ezek a gyerekek szinte teljesítményeiktől függetlenül lesznek fonónők, pékek, vájárok, kőművesek - ezeket a környékben lehet tanulni és hiányszakmák, legalábbis azok voltak. Pár hónap múlva kiderül, hogy bárhol továbbtanulni még a jó tanulók is alig tudnak. A rendszerváltás valódi kárvallottjai ezek a gyerekek. (Tibit később sem sikerült rábeszélni a szakközépiskolára, de szakmunkásképzőbe nagy nehezen bejutott - négyes eredménnyel!) Este az első igazi őrjöngés. Soma összevész Kiskatival (mert az más fiúkkal van, de azért esténként eljön őt meglátogatni, Soma többször is durván elzavarja), a barátjával, Patyival elhatározzák, hogy visszamennek a gyermekvárosba. Összecsomagolnak, hogy még az éjjel indulnak, az utat tudják, mert közel a kollégiumhoz ki van írva:„Budapest felé". Hosszú beszélgetés a Tanárnővel: mindnyájukat becsapták, a tábor rossz, mert tanulni kell, nem mehetnek diszkóba. Kicsomagolnak, lecsillapodnak, mehetnek, de előbb telefonálni kell. 45