Forray R. Katalin - Hegedüs T. András: Két tanulmány a cigány gyermekekről. Tábor sablon nélkül. Az együttélés rejtett szabályai - Közoktatási kutatások (Budapest, 1991)
Tábori krónika
Pali tánctanár szeretne lenni, egyik fülére alig hall, több műtéte volt, beszédhibája is van (rengeteg gyerek beszédhibás, rémesen rendetlen fogsorokkal). Büszke a jó mozgására, és arra, hogy tud a lányokkal bánni. A titka, hogy odafigyel a lányokra, és megpróbálja kitalálni, milyenek, és milyen magatartást várnak tőle. Különösen a hangjuk alapján tud eligazodni: amikor meghallja, rögtön megérzi, hogyan kell viselkednie. Tényleg fantasztikusan tud nézni, olyan mélységes szerelemmel, hogy még távolról is beleborzong az ember. Mi lesz ebből a gyerekből? (Tavasszal már biztos, Pali egyházi közösségre talált, elégedett és boldog.) Délután visszavisszük mindkét könyvtárba a könyveket. (Személyes veszteség a hazulról elvitt József Attila kötet.) A walkmanek javíthatatlanok. Doki elvitte, de nem tudták megcsinálni. Igaz, egyiken Jenci is dolgozott, ebből csavarok is hiányoznak. Utolsó uszoda, viszonylag kevés gyerekkel (kb. 10), kis adag fagyit kapnak. Árpi uszoda után a könyvtárba megy, ott akarja befejezni a művét. (A könyvtáros Feri segít neki egy kicsit.) Mások is mennek könyvtárba, utolsó látogatásra. A Tanárnő és a Pszichológus ajándékokat készít minden gyerek számára. Kis cetlit írnak név szerint mindenkinek, a hátuljára az otthoni címüket, hogy aki írni akar, az tudjon. (Örökbe nem fogadnak ugyan senkit, de aki ír, annak válaszolni fognak, ígérik.) Addigra már rengeteg címet adtak a gyerekek (némelyiket úgy, mint személyes ajándékot, úgy látszik, ez egy rítus), de ajándékokat is, a legkülönbözőbbeket. Sajnos egyik-másikról már nem tudni, ki adta (pl. egy after shave-et, szív alakú szappanokat, fityegőket, mütyüröket, egy üveg málnaszörpöt, rágógumit stb.). A Tanárnő még előző héten hozott otthonról apróbb holmikat, a legkülönbözőbbeket. Ezeket szortírozzák, meg a nyakkendőket, borotvákat. Attila már korábban készített egy másolatot az angol nyelvleckéből Doki számára. (Cigányzenét is másolt kazettákra.) A Pszichológus kitalálja az esti közös produkciót: hipnotizőr lesz, a Tanárnő a médium. Azt szuggerálja, hogy a médium nevezze meg, és döfje le a nagy késsel legnagyobb ellenségét, őt. A médium hosszú tusák után eldobja az igazi kést, és a papírkést „döfi" az ellenségébe. Néma csend fogadja a varázslást, utána még másnap is, sőt hónapok múlva visszatér a kérdés: miért nem szúrt az igazi késsel? Az igazgató úgy dönt, hogy a búcsúest az étteremben legyen. Előtte, utána és közben viták arról, hány óráig tartson a diszkó, ugyanaddig mint eddig, vagy tovább, a búcsú miatt. Veszekedések, hiszti. A Művész átveszi Pufitól és a gyerekektől a szervezést és a műsorvezetést. Sajnáljuk, de nem akarunk beleszólni, ahogyan a helyszínbe és egyéb szervezési kérdésekbe sem. Részben mert nincsen időnk (a gyerekek folyton beszélgetni akarnak), részben mert fáradtak, idegesek vagyunk mi is. Közben délután felvetődik a kérdés, legyen-e zsűri. A gyerekek jó része nem akarja, készítenek is feliratot, hogy ZSŰRI NINCS. Mások szeretnék, és feliratot készítenek ők is: ZSŰRI VAN. Ki is ül a zsűri (gyerekek), de győz a zsűriellenes álláspont. A főhelyen álló asztalokra amúgy is szükség van, így nem verseny az utolsó nap, hanem bemutatkozás, a minden szereplőnek járó szokásos ajándékokkal. Rengeteg vendég, legalább 150 ember. Kiskati felolvassa a lányok közös versét a tanárokról. A Tanárnő és a Pszichológus az első kettő, szép dicséretekkel. Jóleső érzés. A passzusok felfedik a tábor szervezésének egyik, nyíltan soha meg nem fo- 55