Gáldi László: Szenczi Molnár Albert zsoltárverse - Irodalomtörténeti füzetek 18. (Budapest, 1958)
fíáldi László : SZENCZI MOLNÁR ALBERT ZSOLTÁRVERSE A dolgozat célja : kijelölni Szenczi Molnár Albert zsoltárversének helyét a magyar verstörténetben, s megállapítani, mennyiben készítette elő és könnyítette meg ez a zsol tároskönyv a nyugat európai verselés, elsősorban pedig a jambusvers meghonosodását Magyarországon. Lényegében véve tehát metrikai tanulmány ez, de — ellentétben a korábbi kísérletekkel — olyan metrikai tanulmány, mely elejétől végig az összehasonlító verstörténet európai távlataira épít. Mindegyik magyar zsoltárszöveg mellé odakerül a francia eredeti, mely mintául szolgált, valamint az a német fordítás is, mely Szenczi Molnár számára mintegy kézzelfoghatóbbá tette a Clément Marót és Théodore de Béze francia szövegében inkább csak bujkáló jambikus vagy trochaikus ritmust. Különösen fontos a jambusi lejtésű szövegek össze-