Galla Endre: Világjáró magyar irodalom. A magyar irodalom Kínában - Kőrösi Csoma kiskönyvtár 5. (Budapest, 1968)
Jegyzetek
azonban bizonyos leegyszerűsítésektől, s különösen Hszing Van-seng írása mutat hajlandóságot az aktualizálásra és vulgarizálásra. 105 Csa-er-ka hsziao-suo hszüan (Zalka válogatott elbeszélései). Ford.: Csín Suj. Peking, i960. 2—3. 106 Szun Jung Arany-fordításai eszperantóból készültek, A fülemilét magyar eredetiből fordította le Mao Sou-fu s e sorok írója. 107 Feng Cse, Tung-ou ca-csi (Kelet-európai jegyzetek), Peking, 1953- 62. 108 Képes Géza, József Attila és a világirodalom. Hozzászólás a MTA Nyelv és Irodalomtudományi Osztálya József Attila ülésszakának vitájához. (Klny.), 1959. 87 — 8. 109 A Hungara antologio pl. mintegy húsz Ady-vers eszperantó fordítását tartalmazza. — Franyó Zoltán ismételten beszámolt arról, hogy a húszas évek elején egy Magyarországon járt Wang Y-dze nevű kínai költővel — a bécsi kínai követség titkárával — néhány Ady- és Petőfi-verset fordítottak kínaira, s azok állítólag meg is jelentek a sanghaji Sun-paobm. E fordításoknak azonban nem sikerült nyomára bukkanni. Vö. Franyó Zoltán, Ady kínaiul. Literatura, 1937- 232.; Kelettől Nyugatig. Utunk, 1957. 47. sz. 110 Turóczi-Trostler József, Petőfi és a magyar népköltészet belép a világirodalomba. Irodalomtörténet, 1952, 3—4. sz. 301. 111 Vu Ven, Pej-to-fej jü Lu Hszün (Petőfi és Lu Hszün). Zsen-min zsi-pao, 1953. jan. 3.; Liu Pan-hszi, Szun Csang-hszi, Han Csangcsing, Lu Hszün jen-csiu (Lu Hszün-tanulmányok). Peking. 1957. 334-121