Garai László: Személyiségdinamika és társadalmi lét (Budapest, 1969)
I. A marxista pszichológiai antropológiai előfeltevései
egy hatvanmillió lakosú állam polgárainak fele a fajtisztaságot látja ma történelmi céljának?” (uo. 263. o.). A fasizált tömegek — köztük munkástömegek — irracionális viselkedésére kerestek pszichológiai magyarázatot FREUDnál azok a marxisták, akik úgy vélték, hogy Marx szociológiája az egyéni érdekekből szervezett proletár gazdasági érdekek vagy a világtörténelmi szükségszerűségből derivált proletár politikai érdekek racionális érvényesülési útját rajzolja meg. Spirituálistól személyiségmodellek: intellektualizmus és antiintéllektualizmus Az intellektualizmus és az antiintéllektualizmus az embert, lényegét tekintve, szellemi lényként kezelik. Sajátosan alakult ezért a spiritu alista személyiségmodellek és a marxista társadalomelmélet viszonya. Jóllehet ezek a modellek önmagukban nem voltak sem idealisták, sem materialisták, de az a tény, hogy pusztán spirituális tényezőkkel operáltak, hogy történetileg idealista vagy agnosztikus filozófiai rendszerekhez kapcsolódtak, hogy a tudományos eredményekből időnként maguk a kutatók is levontak a filozófiai forrásoknak megfelelő ideológiai következtetéseket — mindez a társadalomelmélet művelőit eleve kritikusabb álláspontra hangolta, mint a naturalista modellek esetében. így történt, hogy az intellektualizmus logikai fejlődésében nemcsak az elősémával — az asszociációval — operáló elmélet, hanem az ezt felváltó alaklélektan sem keltette a marxista pszichológiai elmélet illúzióját, annak ellenére, hogy ez utóbbiban már jelentkezik egy lényeges dialektikus mozzanat: a külső érzéki anyag és a belső szemléleti formák közötti feszültség és ennek megoldódása az insight-ban. Megjegyzendő, hogy itt a feszültségnek és megoldódásának egyáltalán nincsenek személyiségdinamikai konzekvenciái — mint a behaviourizmus vagy a freudizmus logikai fejlődésének első etapján láttuk. A folyamat eredményeképpen csak az érzéki anyag kap új szerkezetet, illetőleg az a priori szemléleti formák új meg új aktuális érzéki anyagon bizonyítják hatalmukat, de magának a személyiségnek semmilyen változására vonatkozóan nem lehet a folyamatból következtetést levonni. Az antiintéllektualizmus esetében az analóg összefüggéseket elmélyítette, hogy a marxizmus negatív attitűdje az idealizmussal szemben kiegészült az irracionalizmussal szemben el-66