Garai László: Személyiségdinamika és társadalmi lét (Budapest, 1969)
I. A marxista pszichológiai antropológiai előfeltevései
kettő az egyénin keresztül megjelenő társadalmival foglalkozik — egyik sem lehet meg tehát a személyiségpszichológiai közvetítések elmélete nélkül. Ezt bizonyítja többi között az a tény is,, hogy ilyen elmélet híján a marxista esztéták és etikusok arra kényszerülnek, hogy többé vagy kevésbé szisztematikusan kidolgozzák saját pszichológiai előfeltevéseiket.* A személyiségpszichológiai előfeltevések szükségessége szempontjából nincs lényegesebb különbség a marxista és a nem marxista etika-esztétika között. Nem véletlen, hogy a pszichológia előtörténete a filozófián belül leginkább e két diszciplína kapcsán bontakozott ki. Az alapvető eltérés körvonalai e tekintetben annak az összefüggésnek a felfedezésével rajzolódtak ki, amelyet korábban már jeleztünk: a termelési viszonyok rendszerében elfoglalt partikuláris helyzet társadalmilag determinál egyfajta jellegzetes életvitelt, egyszersmind meghatároz egyfajta életszemléletet, amely a partikuláris — lényegileg osztály jellegű — mozgatóerőket általános emberivé ideologizálva, hamisan tudatosítja. Általános társadalomelmélet és személyiségpszichológia A címben foglaltak összefüggésének további általánosítására van szükség. A gazdasági vagy politikai érdek erkölcsi motívumként való bemutatása nyilvánvalóan csak egyik lehetséges módja az „általános emberivé” ideologizálásnak. Az ideológiatörténet tarka arzenálját vonultatja fel egyéb megoldásoknak: az osztály politikai érdekét be lehet mutatni a nemzet politikai érdeke gyanánt mint közös önvédelmi kényszerűségét és jogát; a gazdasági érdek ugyanígy jelentkezhet a hamis tudatban a tulajdonos és az alkalmazott együttműködését kívánó közös vállalati érdek *L. ilyen összefüggésben pl. Lukács, Az esztétikum sajátossága (Akadémiai Kiadó, 1965) számos pszichológiai vonatkozású fejezetét; József Attila kísérleteit — pl. az Egyéniség és valóság c. tanulmányban, Az ifjúság nemi problémái c. kritikában, az Esztétikai töredékekben, a Hegel—Marx—Freud c. töredékben — a freudizmus felhasználására marxista személyiségpszichológiai kidolgozásához (József Attila Művei III. Akadémiai Kiadó, 1958); Heller idézett egyetemi etikai jegyzetének az erkölcs természeti feltételeiről szóló fejezetét, valamint az érdekkel, a beszéddel, a szokással és a megszokással, a moralitással és az öntudattal, az ösztönösséggel és a tudatossággal, a boldogsággal, a lelkiismerettel, a munkával, a konfliktussal és a katharzissal stb. kapcsolatos fejtegetéseit, valamint Hermann István egészében pszichológiai vonatkozású monográfiáját: Sigmund Freud avagy a pszichológia kalandja, Gondolat*. 1964.) stb. 46