Garai László: Személyiségdinamika és társadalmi lét (Budapest, 1969)
I. A marxista pszichológiai antropológiai előfeltevései
tikus materializmus szellemében. Freudiiak ez a lefordítása Pavlov nyelvére, a sötét ,mélypszichológia’ objektív desifrirozásának kísérlete eleven tanúbizonyságát nyújtja e tan hatalmas életerejének és a benne rejlő korlátlan tudományos lehetőségeknek.” (4—5. o., kiemelés tőlem, — G. L.) A történelmi kuriozitáson messze túlmenő figyelmet érdemel az a kísérlet, amelyet József Attila tett a freudizmusban felismerni vélt marxista lehetőségek kiaknázására. Több tanulmánya, cikke és töredékben maradt kézirata bizonyítja, hogy párhuzamában — amelyet ,,A város peremén” c. versében így fogalmazott meg: „. . . az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent...” — sokkal többet látott költői fordulatnál. Az első elméleti kísérletet az általa szerkesztett Valóság c. folyóirat egyetlen száma (1932. június) részére írott Egyéniség és valóság c. tanulmányában tette. A termelési eszközből indul ki, amely „végső fokon nem más, mint a társadalom természeti léte s a természeti anyag között fennálló viszony anyagi objektivációja ... A társadalom, amikor alakítja, társadalmosítja a természeti anyagot, tehát a társadalom a termelési eszköz révén alanya a természeti anyag társadalmosításának, s minthogy maga is természeti anyag, egyben tárgya is”. (József Attila, Összes Művei III. köt. Akadémiai Kiadó, 1958. 120. o.) A termelési eszköz alkotja tehát azt a közvetítő szférát az ember és a természet között, amelybe egyfelől a külső természet egyre több tárgya és jelensége, másfelől az emberi természet - a társadalom mint „természeti anyag” — egyre több komponense humanizálódva átkerül. Az így felfogott termelési eszközről mint humanizált természetről azután József Attila kimutatja, hogy azonos a társadalommal mint humanizált emberi természettel. „Ez az azonosság természetes — írja — hiszen az emberi test éppúgy materiálisán létezik, és éppúgy termelési eszköz, mint a föld, a víz, a hal vagy a rotációspapír, s éppúgy a társadalom teszi minden vonatkozásban termelési eszközzé, mint a többi természeti anyagot” (uo. 121. o.), amivel egyértelműen olyan felfogást juttat kifejezésre, mely szerint az ember nem csupán egyfelől, ti. tudatánál, szelleménél 61