Gazda István (szerk.): Einstein és a magyarok. Szakírók, bölcselők, publicisták a relativitáselmélet bűvöletében 1905-1945 - Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 38. (Budapest, 2004)
7. rész: Hogyan látja Einstein a világot és hogyan látják őt?
De kétlem, hogy otthonabb otthona lesz Einsteinnek Jeruzsálem, mint Berlin vagy London. Arra vagyunk ítélve, hogy a jövő polgárai legyünk, s abban a hazában éljünk, amelyet magunknak kell megteremtenünk, bármily kényelmetlen is ez. Palesztina épül, de a háttérben ott magasodik Anglia impozáns és céltudatos alakja és József Attila versére emlékszem: Úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ. 4. Einstein szocializmusa higgadt és tárgyilagos. Értelmi és értelmes szocializmus. Nem fűti sérelem és osztályérzés. „A technika fejlődése az egyéntől mind kevesebb és kevesebb munkát követel a közösség szükségleteinek kielégítéseire. A munka tervszerű elosztása mind követelőbb szükséggé válik, és ez az elosztás az egyén anyagi biztonságához fog vezetni.” A válság fő okát a marxi magyarázat alapján a termelés tervszerűtlenségében látja, s így a kivezető utat is a tervgazdaság mérsékelten haladó megvalósításában ajánlja. Szinte azt kérdezi: mindez egyszerű, sokkal egyszerűbb, mint az általános és speciális relativitás elve, miért nem csináljátok már meg? S mindez így is van, de úgy látszik, a legegyszerűbb dolgokat lehet a legnehezebben és legbonyolultabban megvalósítani. Az emberi társadalomra, sajnos vagy nem sajnos, nem érvényes sem a matematika, sem a logika, s az utóbbi csak akkor érvényesül, ha szenvedély és erő, szóval logikátlanság áll mögötte... 5. Einstein világképének legérdekesebb és legizgatóbb része az, amely a tudományos kutatás hajtóerőiről szól. „A részünkre áthatolhatatlan létezésének és ama legmélyebb értelem és legragyogóbb szépség megnyilvánulásának tudata, amelyet értelmünk csak legprimitívebb alakjában közelíthet meg - ez a tudat és érzés igazán vallásossá tesz. Ebben az értelemben, de csakis ebben, tartozom én a mélyen vallásos emberek közé” írja. (De a fordító nem így fordította, hanem értelmetlenül.) Einstein e vallásosságban nem áll egyedül: a legtöbb modern kutatótól hallhatunk hasonló kijelentéseket. Ez a „kozmikus vallásosság” Einstein szerint „a tudományos kutatás legerősebb és legnemesebb hajtórugója”. Einstein tehát ugyanakkor, amikor elveti a félelemvallásokat, sőt a személyes isten hitét is, a pozitív vallásoktól függetlenül vallásosnak vallja magát, vallásosnak vallja azt a szorongó érzést és csodálatot, amely a kozmosszal szemben fogja el. Mint másutt mondja: panteista, mert csak a 536