Géczi Lajos (szerk.): Ungi népmesék és mondák - Új magyar népköltési gyűjtemény 23. (Budapest, 1989)
UNGI NÉPMESÉK ÉS MONDÁK Közzétette GÉCZI LAJOS (Új Magyar Népköltési Gyűjtemény XXIII.) Ung vidék: az ott élők tudatában az elmúlt évtizedekben kialakult helymegjelölés; az egykori Ung megye legdélibb területét jelenti, amely a három folyó — a Latorca, a Labore, az Ung —, valamint keleten a csehszlovákszovjet határ között terül el. Tizenhat egykori falu tartozik ide: egykori, mert mára többet összevontak belőlük. Ezeknek a falvaknak a meséit gyűjtötte egybe Géczi Lajos nagykaposi tanár, aki maga is a vidék szülötte. Saját emlékeiből, a helybeliekéből is, fel tudja idézni az egykori mesemondó alkalmak hangulatát, elevenségét, kultúrateremtő értékét, azonosságtudat-termő erejét. Mindez a gyűjtés idején már csak halvány nyomokban létezett, a meséket jobbára csak a gyűjtő kérésére idézték fel az emlékezetből. Dokumentum tehát e gyűjtemény arra nézve is, hogy a modem társadalmi fejlődés pontosan leírt állapotában, egy hagyományőrző közösség kollektív tudatában miként ragadható meg a népmese jelenléte. A harminchét mesemondó magyar és cigány meséi a szomszédok (elsősorban szlovákok és ukránok) népköltészete felé is utat nyitnak, hiszen a folklóralkotások transzmissziója nem ismerte az etnikai határokat. A mesemondók között egészen kivételes elbeszélő tehetségek is akadtak. A jellegzetes ungi nyelvjárásban előadott müvek különös esztétikai élményt is kínálnak.