Gegesi Kiss Pál: A klinikai pszichológia alapjairól (Budapest, 1966)
Kilencedik rész
tatott toleranciaszélesség beszűkülhet olyannyira is, hogy a legkisebb nehézséget, akadálytsem tudja már az egyén eltűrni, ezt kóros körülmények között észlelni lehet. József Attila*, aki végsó' fokon nem bírta elviselni azt a nyomást, ami a mindennapi élet-élése közben személyiségére nehezedett, egy nagyon szép verssorban tulajdonképpen ezt fogalmazta meg: „Éltem — és ebbe más is belehalt már”. Szeretném remélni, hogy az olvasók elfogadják e sornak — szépsége mellett — kifejező erejét is. Utalni kívánok most még arra, hogy az egyed-ember életének nem minden fázisában „egészséges” teljesen, és így az igényei és az igényeiből fakadó tendenciái sem mindig „egészségesek”. Az „egészség-állapot” nagyon különös valami. Nem olyan, mint egy szög, ami ide vagy oda be van verve, és akkor a maga teljességében úgy és ott van mindörökké, mint valami statikum. Az egészség is mozgásforma, amely hullámzik. E hullámzás közben előfordul, hogy patológiás jellegű igények is jelentkezni tudnak, vagy patológiás jellegű tendenciák is tudnak mozgatni látszólag egészséges egyedeket. Utalhatok a szadizmus-mazochizmus ellentét kettősségére, tehát mások, illetőleg az egyed önmaga gyötrésére mint patológiás tendenciák megnyilvánulására. Ezek azután alapját képezhetik pszichiátriai kórfolyamatoknak is. Beszélhetnék a félelemről, a kórosan, elhibázottan felébredt vagy felébresztett félelmekről is, és az ezekből kialakuló szorongásokról. Szólhatnék e mozgásformáknak „rövidre zártságáról”, mikor a hibásan, patológiásán kialakult tendencia lesz új igény formáló, éspedig patológiás igény formáló. Nem lehet ezúttal a kérdéseknek több helyet adnom, hanem a teljesség igénye nélkül csupán a legfontosabbakkal foglalkoztam. A „betegség”-formákról és a „betegségiről vallott felfogásomról a következő fejezetben szólok. Minden igénynek a megjelenési formája, nevezetesen az egyeden kívüli külvilág által észrevehető megjelenési formája, illetve az egyed saját tudata által megragadott és észrevett, tehát az egyedi belső miliőben megjelenő formája függvénye annak, amit személyiség névvel jelölhetünk. Vajon az embert mozgató és így az embert meghatározó igények, amikről éppen most beszéltem, milyen hatásra alakulnak ki? Vajon ezek mindig voltak, vajon egy bizonyos időpontban keletkeztek, vagy pedig folyamatosan alakulnak, mintegy folyamatosan teremtődnek? Mind az egyed-emberre, mind általában az emberre vonatkoztatva elég sok adat áll e kérdések megválaszolására is rendelkezésre. Az igények kettős tényezők hatására alakulnak ki. Egy részük örökléses, vele született készségként jön velünk a világra, amelyet azután az egyedi élet számára az egyéni életkörülmények manifesztté tesznek, tulajdonsággá alakítanak. Az igényeknek másik részét pedig az illető egyedet körülvevő környezet (természeti és társadalmi), kezdetben a szűk * József Attila: Kész a leltár. 169