Gegesi Kiss Pál: A klinikai pszichológia alapjairól (Budapest, 1966)
Hatodik rész
A sejtre és a sejtet felépítő alapelemekre vonatkozó vizsgálatok eredményei közül határozottan kiemelhető, hogy a sejti élet szintjén arról van szó, hogy a fejlődés folyamán szervetlen és szerves anyag elemek, részben bizonyos rendezettségben, bizonyos egymáshoz viszonyított tömegarányban, egymáshoz viszonyulásban zárt egységgé, sejtté organizálódnak, másrészt a sejtek szaporodásával kialakult szövetféleségekben sejten belüli (intracelluláris) és sejtek közötti, sejten kívüli területeken (extracelluláris) levő rendszerekben egymással összefüggésben levő meghatározott összetételű nedvekké rendeződnek. A szöveteknek a sejtnél magasabb szintű egységbe rendeződése adja azután a szerveket. A szervek mindenben függenek az őket összetevő sejtek állapotától. A sejt összetevői a sejten belül sem különböznek lényegében a Földön, a világban, a sejten kívül is más összefüggésben ott levő alapelemektől. A kémia, a fizika törvényszerűségeinek alá vannak vetve (biokémiai, biofizikai formában) a sejten belül, illetve a testnedvekben levő alapelemek is, akárcsak egyébként a világban levő elemek. Nem szükséges ezúttal az összes sejti és nedvi alapelemeket elsorolni, csak utalunk a leglényegesebb „szervetlen” és „szerves” alapelemekre: kálium, nátrium, kalcium, foszfor, magnézium, vas, réz, cink, kobalt, klór, jód, oxigén, hidrogén, nitrogén, szén és még mennyi sok minden; fehérje, szénhidrát, zsír jellegűvé tömörült molekulák rendkívüli sokfélesége, különböző gáznemű anyagok, víz és vízben oldottan vagy elkeveredetten mint ozmotikus és mint onkotikus jellegű nedvösszetételek. Az embernek a világmindenséget jelentő alapelemekkel való egységét csodálatosan szépen fogalmazta meg József Attila:* „.. . tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság.” Az emberi mivolt egészének, a testi és a lelki folyamatok szerkezetileg is egybefonódott egységének morfológiai és funkcionális strukturális alap-felépítettsége tehát a következő. Meghatározott alapanyagok meghatározott mennyiségben, meghatározott egymáshoz viszonyulásban az adott emberi szerkezeti életforma törvényszerűségei szerint a fejlődés folyamán sejtté, szövetté, szervvé, szervezetté rendeződnek. Ezen elemi morfológiai struktúra-rendeződés a mai történelmi szakasz embere szempontjából már eleve meghatározott irányú. Ebben az eleve meghatározott morfológiai struktúrarendszerben az egyedi fejlődés folyamán ugyancsak eleve meghatározott irányú sejti, szöveti, szervi, össz-szervezeti fiziológiás (funkcionális) struktúra alakul ki. Ez a fiziológiás (funkcionális) struktúra kialakulása az össz-szervezetet tekintve a szerveket ugyancsak eleve meghatározott rendezettségben egymás mellé és egymás alá, egymás fölé rendezettség egységébe, az adott szervezet egységébe juttatja. A következő fejlődési szinten azután ezekre, e klasszikus fiziológiai funkciókra ráépülve, talán helyesebben kifejezve: e fiziológiai funkciókba beépülve, mintegy * József Attila : Óda. 85