Gerškovič, Aleksandr Abramovič: Petőfi és a színház - Irodalomtörténeti füzetek 101. (Budapest, 1980)
Kiss József: Utószó
Utószó Alekszandr Gerskovics egyike a magyar—szovjet kulturális kapcsolatok legtermékenyebb tollforgató munkásainak, a magyar irodalom és a magyar színház régi barátja, ismerője, fáradhatatlan tolmácsa és búvára. Az 1950-es évek eleje óta rendszeresen ültet át magyar szépirodalmi műveket oroszra (az eredeti szövegek alapján, mert nyelvünket kitűnően elsajátította); magyar tárgyú fordítás-antológiákat válogat, tanulmányköteteket szerkeszt; előszavakat, kísérő tanulmányokat ír magyar művek (gyűjtemények) orosz kiadásaihoz; mint kutató is rendszeresen foglakozik irodalom-, ezen belül főként drámatörténetünk kérdéseivel és munkájának eredményeit kisebb-nagyobb cikkekben vagy önálló kiadványokban teszi közzé. Fordított regényt (pl. Jókai: A kőszívű ember fiai, Az arany ember, Illés Béla: Honfoglalás), elbeszéléseket (Mikszáthtól, Karinthy Frigyestől), egyéb prózát (Karinthy: Tanár úr kérem!)-, bevezetőt írt egy Tersánszky-regény, egy József Attila-válogatás és különféle magyar antológiák orosz nyelvű kiadásához stb., mégis mint drámatörténészt főként a magyar színpad világa vonzotta: már 1955-ben lefordította a Csongor és Tündét, ezt nem sokkal utóbb a Tigris és hiéna átültetése követte (1957); Katona Józsefet nagyobb tanulmányban mutatta be a szovjet olvasóknak (1960); 1961-ben Budapest színházi kultúrájáról, 1963-ban meg általában a magyar színház helyzetéről, felszabadulásunk utáni fejlődéséről és gondjairól adott színes-tartalmas tájékoztatót; különféle magyar drámák és drámaválogatások orosz kiadásaihoz írt bevezetőt, ill. utószót (pl. Németh László: Galilei 1958, Darvas József drámái 1962, mai magyar színművek, ill. Molnár Ferenc vígjátékai 1967) stb. 263