Görömbei András: Sinka István - Kortársaink (Budapest, 1977)
GOROMBEI ANDRAS Sinka István A népi írók mozgalma sodrában, az úgynevezett „őstehetségek” csoportjában, a harmincas években induló Sinka István költészete az ősi primitív kultúra szintjén megrekedt társadalom szociális élményét hozta a magyar lírába. Költészete egyesíti a népművészet ősi műfajait és a huszadik századi pásztorok és cselédek körülményeiből fakadó indulatokat. Megmutatta azokat a téveszméket is, amelyek a harmincas és negyvenes évek fordulóján a kellő politikai tisztánlátás híján az alkotó művészre hatottak. A felszabadulás után új színeket igyekezett művészetébe hozni, de igazi területe az emlékezés. Sinka István költészete mindig a viták középpontjában állott. A huszadik századi magyar lírában legnagyobb erővel ő honosította meg a „népi szürrealizmusnak” is nevezett képi látásmódot, amely a költészet 1945 utáni fejlődésére óriási hatást gyakorolt. Ennek az ellentmondásos pályának elfogulatlan bemutatására vállalkozik Görömbei András. AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST