Gozmány László: Molylepkék 4. - Microlepidoptera 4. - Magyarország állatvilága - Fauna Hungariae 40. (Budapest, 1958)
MICROLEPIDOPTERA IV. — MOLYLEPKÉK IV. írta DR. GOZMÁNY LÁSZLÓ 9. családsorozat : GELECHIOIDEA Ez a családsorozat öleli fel — többek között — a legnagyobb lepkecsaládot, a Gelechiidae családot. Az ide tartozó csoportok fő jellemzői a rendszerint hosszú és fejlett, sarló alakban a homlok fölé emelkedő, meggörbült ajaktapogató, valamint a hátulsó szárny erőteljesebb fejlettsége a primitívebb családsorozatokkal szemben. Azoknál ugyanis a hátulsó szárny rendszerint keskeny, vékony, lándzsa alakú, a Gelechioidea sorozatba tartozó fajok hátulsó szárnya viszont rendszerint trapéz alakú, felső csúcsa többnyire erősen kihúzott, néha csőrszerűen hegyes és erős. Ez a sajátság egyetlen más lepkecsaládnál, sőt rovarrendnél sem fordul elő! Olykor a szárny alakja tojásdad vagy megnyúlt ovális, esetleg széles lándzsa alakú, vagy tűszerűén vékony és hegyes, ajaktapogatója azonban ilyenkor is mindig erős, és sarló alakúan felgörbül. Esetleg az erezet sajátos fejlettsége különíti el az alacsonyabb fejlettségi fokon álló csoportoktól. Ilyen sajátságokkal találkozunk ugyan egyes Tineida-fajoknál is, de azoknak erezete jóval primitívebb, bonyolultabb, s az elülső szárny pikkelyei közé szőrök elegyednek. A lepkék szárnyrojtja általában igen hosszú — ami még ősi vonás —, de szélesedő szárnyuk, pikkelyzetiik a fejlődés útján előre mutat, így e nagy családsorozatot összekötő kapocsként foghatjuk fel az egyszerűbb sorozatok és a legmagasabb fejlettséget elért molylepke-családsorozatok között. Valószínűleg külön és önálló ága a fejlődésnek, és ugyanolyan értékű fejlődési ágat képvisel, mint a Tortricoidea és Pyraloidea sorozatok. Hernyóik már ritkábban folytatnak endofág és aknázó életmódot, főleg összevont (de nem sodort!) levelek között élnek. Hazánkból eddig 6 családot, 115 nemet és 367 fajt mutattak ki. 36. család : COSMOPTERYGIDAE — LÁNDZSÁSSZÁRNYŰ MOLYOK Fejük rendszerint simán szőrözött, szemük kicsi, pontszemeik többnyire hiányzanak. Csápjuk hosszú, rendszerint az elülső szárny háromnegyedénél hosszabb, sőt olykor majdnem olyan hosszú, mint az elülső szárny ; csáptőízük szintén megnyúlt, több nemnél erőteljes sertesor van rajta. Ajaktapogatóik hosszúak, felgörbiilők, sarló alakúak, többnyire simán szőrözöttek, elálló pamacs vagy vastagabb szőrözet csak ritkán fordul elő, a csúcsíz néha hosszabb, mint a második íz. A hímeknek farpamacsuk van, a nőstények tojócsöve rendszerint messzire kinyúlik. Elülső szárnyuk igen megnyújtott, hosszú, keskeny, rojtjuk nagy. Hátulsó szárnyuk alakja a tűszerűén keskenytől a széles lándzsa alakúig 1 XVI. 5.