Gunst Péter (szerk.): Mezőgazdaság, agrártudomány, agrártörténet (Budapest, 1979)

Lázár Vilmos emlékezete

- Engem azért rázott meg a halála - mondta mert ő volt az utolsó ember, akire még apámként tekinthettem. Vannak emberek, akiket szeretek, vannak, akiket tisztelek is. De akit apámként tudjak tisztelni, nincs már több. Mind kihaltak. Lázár Vilmos volt a legutolsó. Biztosan sok mindenkivel fogok még vitatkozni, de senkinek sincs joga többé megdorgálni. Meg kellett érnem, hogy a generációk történetében már csak mögöttem van út, előttem nincs. Az én gondolataimat is nagyon telibe találta Marosán György. Az ember, ahogy felnő, mindig találkozik egy apai nemzedékkel, olyan emberekkel, akikre valahogy fiúi, tanítványi tisztelettel tud tekinteni. Nem szükséges, hogy mindenben elfogadja őket (igazi apjával sem teszi), de valahogy érzi, hogy tőlük veszi át a stafétabotot. Jóleső érzés töltött el, hogy más is ilyennek látta Vili bácsit. Én fiatalabb vagyok Marosán Györgynél, így abból a néhány emberből, akit apaként tanultam meg tisztelni, még maradt néhány, ha nem is sok. De mert valahogy rezonálni akartam, válaszul elismételtem azt, amit előzőleg a szerkesztőségben a többiekkel már megbeszéltünk.- Kérdezték már tőlem olykor, külföldön is, hogy kinek a tanítványa vagyok - tudományos körökben, amelyekben forgolódni próbálok, számon, tartják az ilyesmit. Mit mondhatok? Nem sikerült valamely professzor tanítványának lennem, mert sosem vállaltuk egymást egé­szen. De büszkén vallom magam Lázár Vilmos tanítványának. Igaz, hogy ő kevesebb opuszt hagyott leírva hátra, mint azok a mesterek, akik körül tanítványok gyülekeztek. De baráti körben mindig megmondta a véleményét. És ha most összehasonlítom, hogy az elmúlt 30 év alatt, amióta személyesen ismerem, és az elmúlt 60 év alatt, amióta álláspontját regisztrálni tudom, ki tévedett a legkevesebbet, akkor Lázár Vilmos felé billen a mérleg. Pedig micsoda idők voltak, mennyi útvesztő, mennyi tévedés. Én beszéltem vele 45-ben, 46-ban, 49-ben, 55-ben, 56-ban, 60-ban, 65-ben, 68-ban és 72-ben, s amit mondott, szinte minden esetben megállta az idő próbáját. Nem hagyott hátra doktrínát, amit betű szerint követni vagy alkalomhoz illően csűrni lehetne. De magatartásának tisztaságát, szellemének megveszteget­hetetlenségét jaj, de jó lenne követni. Marosán tudta, milyen ember volt Lázár Vilmos. Ezért bólintással válaszolt. Nem akarom azt állítani, hogy Lázár Vilmos zseni volt, különleges nagyságú alkotó elme, aki valami új, mindeddig meg nem értett felfedezésével be kell hogy írja nevét a tudomány történetébe. Ha befejezte volna emlékiratait, bizonyára jelentős művel, igaz írással gazdagod­tunk volna, történeti és irodalmi becse szerint egyaránt. De jól tudom, hogy ez sem lett volna fogható a József Attilák, Veres Péterek és Lukács Györgyök teljesítményéhez (hogy olyanokat említsek, akik Lázár megemlékezésének lapjain szerepeltek volna). A feladat éppen ezért nehéz, mert Lázár Vilmos egyfajta módon mégis nagy ember volt: pontosan azzal a nagysággal rendelkezett, ami minden ember számára elérhető. A zsenik nagyságában rendszerint van valami nyomasztó, néhol szinte már embertelen, ami a többi embert kicsiségére ébreszti. Joggal mondok embertelent, mert nagyságuk túlhalad­ja azokat a méreteket, ami az emberi nem földi passeport-ja szerint egy embernek jut. Csak sajnos, a normál méretben meg oly sokszor keressük hiába az emberi nagyságot, helyette törpeséget és kicsinyességet találunk. Ezért különös gyönyörűség olyan embert megis­merni, aki a mindközönséges emberi méreteket (persze a legjobb, legszebb méreteket) tudja tiszteletreméltó nagysággal viselni. Nagy, mert nagy benne az ember. Itt persze még némi történetfilozófiai fejtegetéseknek is következniök kellene. Ha az emberi nemben megvan a nagyság képessége, ha az a normál méretben is elérhető, miért van az, hogy viszonylag kevesen érik el? Itt kellene elmondani a nyomor, az osztálytársadalmak, vagy akár az elidegenedés embergörbesztő hatásának valamennyi következményét. Ezt most mellőzöm, mindenkinek ugyanis a könyökén jön ki. De annyit el kell mondanom: Lázár 16

Next