Gunst Péter (szerk.): Mezőgazdaság, agrártudomány, agrártörténet (Budapest, 1979)
Lázár Vilmos emlékezete
nem lehetett értesíteni, a szociáldemokraták viszont tudták, s egy 300 főnyi csoporttal botrányt csináltak. Lázár - Palotás Imre társaságában - fél hétkor már a botrány közepén érkezett. Ezután, mint az előkészítő bizottság tagja sokat fáradozott a második, tényleges alakuló gyűlés megszervezésén. Része volt tehát abban, hogy végül április 14-én az Aréna (ma Dózsa György) és az Abonyi utca sarkán lévő Gradó Kávéház különtermében az MSZMP megalakulhatott. Bécsben ezután is többször felkereste Landler Jenőt, többek között az MSZMP agrárprogram-tervezete ügyében. Landler nagyrészt reálisnak tartotta a tervezetet, hangsúlyozta, hogy helyre kell hoznunk, amit 1919-ben elmulasztottunk: fel kell osztani a nagybirtokot. Néhány megjegyzése volt a programtervezetre, s ezeket kék ceruzával jegyezte fel a kézirat margójára. Lázár Vilmos sokáig őrizte ezt a példányt, de végül valahol megsemmisült. Landlerről mindig tisztelettel és szeretettel emlékezett. Mindig emlegette, hogy mennyire gyűlölte a reformizmust, a kompromisszumos politikát (Augusté Blanqui volt az eszményképe, aki életét a barikádokon és a börtönökben töltötte). Egyénisége is ilyen volt, a közvetlen érintkezésben is szerette a széles gesztusokat, s az élet egyszerű örömeit (Lázár egy ízben egy fazék töltött káposztát is vitt neki, kedvenc eledelét). Az MSZMP betiltása után a kommunisták a szociáldemokrata párt baloldali ellenzékében tömörültek, elsősorban Stromfeld Aurél és Madzsar József körül. Lázár tevékenyen vett részt ebben is, s mind Stromfeldhoz, mind Madzsarhoz személyes jóbarátság fűzte. Három vagy négy alkalommal részt vett az ellenzék intéző bizottságának ülésén is, amelyet Madzsar József Nyúl utcai lakásán tartottak. Főleg akkor hívták meg, amikor agrárkérdésekről volt szó. A legemlékezetesebb 1927. október első napjaiban zajlott le, ezen Stromfeld Aurél ismertette az agrárkérdésekről való véleményét, amit a közelgő szociáldemokrata kongresszuson akart beszédébe beleszőni. Élesen elítélte a szociáldemokrata pártot, hogy még mindig nincs agrárprogramja, s mert áldemokratákkal keresi a szövetséget ahelyett, hogy a kisparasztoknak nyújtana testvéri jobbot. Aztán egyre halkabban beszélt, majd elnézést kért, betegnek érzi magát, nem tud tovább maradni. Madzsar - mint orvos - rögtön megvizsgálta és azonnal hazakísértette. Két nap múlva meghalt. Itt kell ismét visszatérnünk József Attilára. Róla megkezdett tanulmánya, sajnos, torzó maradt, de jegyzeteiből néhány vonással kiegészíthetjük. Barátságuk 1929 elején a Nincsen apám megjelenésének idején különösen megerősödött. Lázár - Vámbéry Rusztemmel együtt - készpénzzel járult hozzá a kötet kiadásához. 1930. szeptember 1-én is együtt voltak - harmadikul Agárdi Ferenccel - a nagy tüntetésen. Nagy Lajos az Abbázia Kávéház egy székére állt fel, onnan figyelte őket. Erről az eseményről érdekes dokumentum is maradt: a tüntetésről készített egyik közismert fényképen (mely a József Attila élete képekben című kiadványban is megtalálható) egy markáns arcú, bajuszos férfit látunk a lovasrendőrök gyűrűjében. Aki ismerte, könnyen ráismert Lázár Vilmosra. Néhány szavas jegyzetek maradtak arról, hogy hogyan készült Lázár Vilmos állást foglalni a József Attila-„ügyben”. „Bár nem kívánok vitatkozni senkivel - írja -, de bizonyítom, hogy Attila csak 1930 végén csatlakozott a KMP-hez. Ez az igazi lobogása: hévül, izzik, vitázik.” Részletesen szólt volna a „fejbekólintásról”, a Proletár írók Szövetsége magyar csoportjának 1931 júniusi állásfoglalásáról. Lázár Vilmos Szenes Lajostól kapta meg (mint rendesen) a lap példányát. „Szántó Judit, akinek én adtam oda egy másik példányt (mert kettőt vettem), eldugta Attila elől. Szörnyű haragra gerjedt és mint egy fúria nekem rontott: Hogyan merészelted Attilának odaadni? Ostobaságnak tartottam volna eltitkolni előle... (Ezt egyébként Rappaporttal is megbeszéltem.)” József Attila életében Lázár Vilmos szerint is szomorú fordulópontot jelentett ez az otromba támadás. Hasztalan igyekeztek őt megvigasztalni. Ez vezette őt egyre inkább oda, hogy 21