Győri Judit: Thomas Mann Magyarországon. Felolvasóestjeinek története és sajtóvisszhangja - Modern filológiai füzetek 4. (Budapest, 1968)
Az antifasiszta sajtóharc középpontjában
költeményért, melynek német fordítását eljuttatták hozzá.”106 Thomas Mann szó szerint a következőket mondotta: „Hálás vagyok a költőnek, aki verssel tisztelt meg. A verset lefordították nekem, és így szépségeit én is élvezhettem. Úgy tudom, hogy József Attila közzéteszi a verset és nagyon örülök, hogy ilyen módon a nyilvánosság mégis tudomást szerez róla.” Később még hozzáfűzte: „Mint vendégnek nincs jogom kritizálni a hatóságok intézkedéseit, de az a véleményem, hogy minél súlyosabb nyomás nehezedik egy népre, annál jobban erősödik benne a szabadság utáni vágy.”107 A színházban percek alatt elterjedt a vers betiltásának híre. Mivel a sajtófogadás miatt egy kissé eltolódott az előadás kezdete, a teremben tüntetésekről és már az est betiltásáról suttogtak. Hatalmas feszültségben lépett Ignotus a színpadra. Rövid bevezetőjében arról beszélt, hogy Thomas Mann életében három nagy sikert ért el. Mann maga írta egy Goethéről szóló tanulmányában, hogy költő és író között nem vonható éles határ. Első sikere, hogy ezt életművében példásan meg is valósította, költőnek és írónak egyformán nagy. Ábrázolásmódjában a valóság és az absztrakt gondolkodás útján egyszerre haladt, s a mitikus világhoz egy eljövendő humanizmust kapcsolt. Hogy sikerült ezt a humanizmust meglátnia és megszólaltatnia, — ez Thomas Mann második nagy sikere. Nem lehet nagy ember az, aki egyes pontokon nem kérlelhetetlen. Mindent megérteni annyit jelent, mint mindenről véleményt alkotni, a vélemény pedig szükségképpen ellenvélemény is, s az ellenvéleményben mindig van vala-142